Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1935
19 Ha a mozgás kezdetétől számított sec-ok alatt leírt utakat s0, slt s2-vel síb. jelöljük (pl. sn = az első három sec-ban megtett út), akkor nyilvánvalóan S0 = «„ s, = s0 + w, 52 = .9, + Ui 53 - Si + «3 si = S3 + »4 stb. A tapasztalat azt mutatja, hogy az úfnövekedések értékei (a gyorsulások) az első sec letelte után állandók, mégpedig 981 cm sec1=g értékűek. Az első „wc-ban bekövetkezett útnövekedés egyenlő az első sec-ban megtett úttal. Ez azonban nem egyezik meg a későbbi s<?c-okban elért úfnövekedésekkel, hanem kisebb azoknál; épen a felét teszi ki-2 g amazoknak, vagyis egyenlő 490 cm sec = ~2 . Ezt is kísérletileg lehet kimutatni. De a vonzó erő mozgató hatásából is következik, hogy az első sióban megtett útnak kisebbnek kell lennie, mint a későbbi úfnövekedéseknek. A mozgás kezdetekor ugyanis az m tömegre ható mg vonzó erőnek csak egy része mozgatja a tömeget, másik része a test tehetetlenségének legyőzésére fordíífatik. A már mozgásban lévő testnek szintén van tehetetlensége, amelynél fogva mozgási állapotát, sebességét meg akarja tartani. A mozgásban lévő testre ható mg vonzó erő tehát nem a sebesség létesítésére szolgál, mint kezdetben, a mozgás megindulásánál, hanem a sebesség változására fordíífatik, azaz teljes egészében gyorsulást létesít, másszóval az egész vonzó erő úfnöveke- dést idéz elő. Az utóbbi esetben tehát nagyobb erő működik moz- gatólag, mint a mozgás kezdetekor, a nagyobb erő pedig nagyobb gyorsulást, másodpercenként nagyobb útnövekedésf létesít. Ezért kisebb a mozgás kezdetekor az útnövekedés, mint a mozgás folyamata alatt. A kísérletek tanúsága szerint tehát az egymásután következő úfnövekedések: dy = a, — «„ = tf, — 0 = 111 = -|- d2 = u, — ux = g d3 = 113 - u2 = g dt = 111 - utA = g Az egymásután következő másodpercekben leírt utakat az előb2*
