Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1934
11 különböző szellemi áramlatok hatása alatt a századok folyamán ismételten elfelejtette nevelő hivatását. A politikai és szociális viszonyok fejlődése, továbbá annak felismerése, hogy az értelem kiművelése önmagában véve nem jelent az emberi társadalom számára abszolút értéket, — az iskolával is elvállaltatta a nevelés feladatát. A modern iskola már határozottan nevelő-iskola akar lenni. Végzetes tévedés lenne azonban, ha a család menekülni akarna a nevelés kötelessége alól, s azt teljesen az iskolára óhajtaná áthárítani. A nevelés igazi, ősi otthona mindig a családi hajlék marad1, az Isten-és természetrendelfe nevelők pedig elsősorban a szülők. Ezért a mi eszményünk az édesapa és édesanya, akik nemcsak ismerik a nevelés elveit és módozatait, hanem mindenekfölött finom- lelkű és művelt emberek. Emberek, akiket tisztult világnézet vezet és nagy, szent eszmények szolgálata hevít. Ők nemcsak elhárítják majd a gyermek környezetéből az ártalmas hatásokat, hanem értenek hozzá, miként töltsék meg a gyermek lelkét, értelmi, érzelmi és akarati világát olyan erőkkel, amelyek az ő magával hozott és a nevelés céljait üdvösen szolgáló ösztöneit, hajlamait a legkedvezőbben tudják befolyásolni. Minden gyermek lelkében a lappangó erőknek egész sorozata szunnyad: ezek közül a jó, nemes, tiszta, diadalmas készségeket a kibontakozáshoz hozzásegíteni a nevelés feladata. Ha a szülők be akarják tölteni hivatásukat a gyermek nevelésében, akkor saját lelkűknek is meg kell telnie a legtisztább emberi erőkkel. Ezek között nevelés szempontjából egyik legfontosabb a bizalom. Ezért még a gondolatát is el kell űzníök maguktól annak a lehetőségnek, hogy a gyermek lelkében a gonosz szándék, a rosszakarat végleg megfelepedhetik. Vannak vétkes, bűnös gyermekek, vannak szánalomraméltó, szerencsétlen gyermekek, és vannak mások hibájából elzüllöffek, de nincsenek gonosz gyermekek. A gyerekkel szemben táplált bizalmatlanság és gyanakvás elhervaszfja, zorddá és kietlenné teszi a lelkét, a bizalom ellenben megduzzasztja erőit, és kedvet, lendületes bátorságot ad neki hibái, gyengeségei leküzdésére. Ha úgy találják a szülők, hogy gyermekeik szellemi és erkölcsi értékű teljesítményei alatfa-maradnak annak, amit tőlük vártak, ne tételezzenek fel rögtön megátalkodottságot, rossz szándékot. Próbálják őket megérteni, keressék a környezeti és pszichológiai okokat, amelyek talán megmagyarázzák az eredménytelenséget, sikertelenséget vagy hibát, mulasztást. S lehet, hogy a mulasztás okául vétket, fogyatékosságot találnak, mely erkölcsi reparációt kíván, de talán téves fogalmakat, ami felvilágosítást és oktatást, talán gyengeséget, erőtlenséget, bátortalanságot, 1 L. G. Kerschensteiner, Charakterbegriff und Charakfererziehung. Leipzig—- Berlin, 1929. 216—31. 11.
