Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933

54 mindig 63 falu megfogyatkozott népe tengődik „árpán, kölesen, török uzsorán.“ Számra kevés történeti forrásunk azt bizonyítja, hogy nem min­den nyomorúságnak a török álnokság az oka, sőt a török földesurak között is sok emberséges akad, olyan is, aki adókedvezménnyel újra­telepít, mint Mehmet egri bejlerbej 1609-ben; olyat is találunk, aki a magyar földesúrnál jár közbe jobbágyáért, mint pl. 1632-ben bizonyos Mehmet aga a szomolyai jobbágyokért a Jászón lakó egri káptalan dékánjánál: Csehy Jánosnál. Idő folyamán bizonyos magyaros szokás, magyarosodás is tapasz­talható a huzamosabban itt lakó törökség részéről; magyar szokások felvételéről beszédes bizonyíték egy sziléziai katona, az u. n. „magyar simplicissimus“' volt egri török fogoly emlékirata fogságának tapasz­talatairól. A török földesurak lassanként kezdik egyenrangú félnek elismerni a magyar földesurakat, magyarnyelvű leveleikből, magyaros udvariasság érzik, talán csak az igazságszolgáltatás marad mindvégig keleti ízű. Az egri vár börtöne mindig tele magyar rabokkal, számuk csaknem állandóan 300. A török igazságszolgáltatás börtönbe veti a hadifoglyot éppúgy, mint a gonosztevőt, vagy az adóhátrálékost, a falu bíráját, papját a falu egy vádlottja helyett épp úgy, mint keres­kedőt adós honfitársa helyett; a rabnak dolgoznia kell, ha nem akar éhen halni, szabadulása pedig csak váltságdíj alapján lehetséges: a vallatás módja mindig kínzás, a büntetés módja gyakran megcsonkí­tás. A bebörtönzött — társai kezességére — ideiglenes szabadságot kaphat váltságdíja összekoldulására; általában mindig a pénz áll első helyen, nem az igazság kiderítése, vagy a vétség büntetése; gyakori a szabadulás vesztegetés révén, az 1596-os ostrom magyar tisztjeinek jórésze, maga a várkapitány is így szabadult, 1686-ban pedig a kezes­ség címén fogoly gyöngyösi bíró és egy barát is 106). Az egri várra kitűzött félhold — 91 évi ragyogás után — 1687-ben, Buda vára visszafoglalása után egy esztendőre inog meg. Az 1683-as bécsi ostromzár széttörését követő európai lelkese­dés vállalkozik a török kiűzésére Magyarországból. Az 1685-ös sze­rencsés hadműveletek lehetővé teszik Buda ostromát. Eger még min­dig félelmes hírű vár, ezért a Caprara-Mersy-Heister-féle hadsereg a fel­vidékről két irányban : a Tisza mentén és az Ipoly völgyén, kikerüli és elvágja Budával való érintkezését. Okt. 19-én kezükbe kerül Szol­nok vára, majd Heves és Jászberény erőssége. Eger körül az ostrom­zár ezzel — ha tágan is — bezárul, el van vágva az utánpótlástól és élelmezési területének jórészétől. Az Eger-környéki maradéklakossá­got 1686 nyarán katonai szigorral költöztetik ki falvaikból, a többség úgy is rég elmenekült vagy elpusztult a „felmeníő“-hadsereg hadviselés­módjától. Az egri török őrség kitörésekkel igyekszik keresni az ősz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom