Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1933
41 rendi szónokokat hozat a várba, a lutheranizmus felé hajló kanonokokat, papokat, iskolamestereket, vártiszteket eltávolítja. Nyugalomba- menése pillanatában jól végzett munka folytatását reméli Mágócsy Gáspártól, az általa javasolt új várnagytól, benne azonban szörnyen csalódik, mert lutheránus érzelmű, a templomot feldúlatja és mert Miksa császár és király maga is hajlik Luther tana felé, a püspök nélkül maradt egri káptalan támogatást felülről sem kap, kiszorul a várból a város Szent Mihály-templomába, sőt 1567-ben szó van Le- leszre vagy Jászóra való áttelepítésükről. Az 1572-es pozsonyi ország- gyűlés szót emel ugyan érdekükben, de eredmény nélkül, sőt a városból is kiűzi a káptalant a várőrség zendülése 1580 június 4-én; a Szent Mihály-templomot kirabolják és csak 1591-ben rendeli el Rudolf — el-elalvó vizsgálatok után — a tettesek megbüntetését". 7. Újjáépítés (1569—1595.) A Habsburg-dinasztiáf félszázados eredménytelen harc ideiglenesen lemondatja az integer magyar birodalom megszerzésének tervéről. A portával 1568-ban kötött drinápolyi és az erdélyi fejedelemséggel 1571-ben kötött speyeri szerződés „statusquo“ alapján álló megalkuvást jelent a török hódoltsággal és az önálló Erdéllyel szemben. A Habsburg-politika megkísérli energiáinak belső erősítésre, az erők központosítására fordítását, a visszaszerzés helyett a szervezést. Ez az udvari politika ugyan seholsem talákozik az alattvalók akaratával, a határokon tovább dúl a vitézkedés, szerzés, dúlás, de „ágyúk nélkül“ és „új erődök emelése nélkül“. Ép ezért a határvárak jókarba-helyezése és tartása szerfölött szükségesnek látszik. Ez azonban nem lehetséges központi irányítás és rendes közigazgatás nélkül. Maguk az országgyűlések, meg az illetékes magántulajdonosok válósággal könyörögnek a Felségnek: vegye gondjába a végvárakat. A királyság e téren határozottan nagy áldozatokat hoz az ország érdekében: a belterületek jól jövedelmező várbirtokait átcseréli a teljes pusztulás előtt álló végvárbirtokokkal. Egyesek is hoztak áldozatot, elsősorban az egyháziak; pl. az egri püspökök 1548-tól kezdve összjövedelmük (normális körülmények között átlag 30000 forint) kétharmadáról mondanak le az egri végvár javára s mivel ez is kevés, a megmaradó egyharmadból is pótolnak a hiányokra; megesett, hogy az egri püspök évi összjövedelemképen alig kapott kézhez 700 forintot. Csak ily súlyos magánjogi áldozatok árán vált egyáltalában lehetségessé, hogy a dinasztia hozzáfoghatott a végvárvonal egységes kiépítéséhez. E célra volt hivatott az új központi szerv: a bécsi Haditanács (Hofkriegsrath.) Ez indítja meg a magyar végvárvonal állandó-jellegű kiépítését a súlyos pénzen vásárolt béke
