Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
32 homorú partot mossa alá. A keleti eliszaposodott ágát, úgy látszik, betömték s így vizét egy mederbe kényszerítették.1) A legmerészebb kanyart az úgynevezett húsospiacnál találjuk. Itt az erős sodor igen kimélyítette a medret s alámosással veszélyeztette a part lezuhanását, úgyhogy terméskővel kellett kirakni. Lent a Baráfok-hídja alatt, hajdan a patak ismét két ágra szakadt. A keleti ág a mai Uszoda-utcánál kettévált. Az egyik vízfolyás a melegvíz-mosodánál érseki malmot hajtott és az érseki fürdőház mögött tért vissza a főmederbe. A másik ág a mai Erzsébeí-fürdő előtt elhaladva, a lemezárúgyár telepén lévő káptalani malmot látta el hajtóerővel; majd az érseki veteményes kerten átfolyva egyesült a patakkal. Mindezeket pár évtizede megszüntették, s nem hoznak bajt árvizek esetén. Helyenként kőmeder közé szorították a patakot, hol a part nagyobbfokú alámosását észlelték. Vizét helyenként (Kertész-utcában) öntözésre használják a nyári aszály idején. Messze délen a várostól pedig a városi csatornák szennyvizét veszi fel. Két városi vízimalom dolgozott a patakon, de a város belterületén kívül. Az egyik a Cifra-hósíya fölött a keleti malomárkon és egy délen a Tihamér és Makiár közötti területen, ezek ma is üzemben vannak, csak nem a város kezelésében. Felemlítjük, hogy a „Posue- runt“-híd mellett az egyházmegyei nyugdíjas papok malma őrölt egykoron. A patakon átvezető hidak közül a „Posueruní“ megmaradt része és a szintén kőből épült egyíves Barátok-hídja a legrégibb, ez már kibírta a nagy 1878-as árvizet is. A többi mind újabb keletű. A tűzoltóknál hajdan nem vezetett át kocsihíd, hanem gyalogjáró hidalta át a medret pár méterrel odább. Ez a káptalani sörház sarkától vezetett át egy azóta már eltűnt sikátorba, melyet később beépítettek. A Piac-téren a mai vashíd helyén szép kőhíd vitt át a várhoz, de ez az 1878-as nagy áradáskor összeomlott. Az év legnagyobb részén kicsi az Eger-paíak vízállása, egy métert is alig haladja felül, sőt helyenként térdig sem ér. Mégis ez a rakoncátlan folyóvíz adott a városnak sok-sok gondot, néha végveszedelemmel fenyegetve Belvárosát. A szűkmedrű, kisvízű patak ma mint tájfaktor nem jön számításba. A szőlőkultúra szerepe a város életében. Mi csak emberföldrajzi szempontból nézzük itt a szőlőművelést, tehát nem gazdasági leírását adjuk. Vizsgáljuk, hogy a természeti adottságok mennyire kedveznek a bortermelésnek, mily telepítési erővel bírt a város határa egykor, és hogy folyt be a közösség jólétére az ') A tűzoltók és az irgalmasok hídja között pedig kisebb kacskaringóf vágtak át s egyenesítették a patak medrét.
