Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
17 rok a magyar környezetben gyorsan magyarosodni kezdenek. Szorgalmas munkájukkal, takarékosságukkal csakhamar vagyonosodnak s a városlakó, jómódú, boldog, megelégedett polgári osztálynak gerincét teszik. Galíciából, Sziléziából, Morvaországból s a Német Birodalom különböző részeiből is származnak el hozzánk, amint a városi jegyzőkönyvek dátumszerűen említik e „Bürger“-bevételeket. A század második felében különösen nagy az ideözönlés. A nyugodt gazdasági viszonyok között könnyű a megélhetésük, s az általános jólét nagy vonzóerőt gyakorol messze vidéken. A céhek néha nem elégszenek meg az idegenből jöftnek irataival, hanem csak a próba sikeres letétele után kebelezik be a íesíületük tagjai közé. Utódaik ma is Eger tekintélyes családjait adják. Szívben-lélekben jó magyarok, csak nevük emlékeztet egykori származásukra. A vár tövében ívalakulag görbülő Dobó-utca ekkor még lakói után Német-utca nevet viselt. Úgy látszik, ezt a városrészt szállták meg legelőször, de később az egész Belvárosban elszélednek. A város legrégibb temetője a Rókus, mint német temető szerepel. I. Lipót idejében (1709.) létesült, a temetők közül ez fekszik legközelebb a várhoz, mely körül leginkább németek laktak. A jezsuiták német istentiszteletet tartottak minden vasár- és ünnepnapon ; majd a jezsuiták távozása után (1776.) az irgalmasok templomában tartották ezt egészen a múlt század közepéig. Az elmagyaro- sodás gyorsan megy végbe, összeházasodnak a magyarokkal s pár generáción át magyarrá válnak. 1818-ban már csak 310 németet találtak Egerben. (Breznay Imre: i. m. 224. 1.) A németek után a város idegen ajkú polgárai között jelentős szerepet játszottak a rácok, kik jobbára kereskedéssel foglalkoztak. Ok már Egernek 1396-ban történt elestekor jöttek be a győztes törökökkel a városba, kiknek seregeinél markotányosok voltak. De szürem- kednek be a felszabadult Egerbe is, végig a XVIII. század folyamán. Nemcsak számuk, de vagyoni súlyuk is egyre növekszik. Ezek a török uralom alatt lévő Macedóniából származtak. Az 1769-es összeírás szerint 351 rác lakosa volt Egernek. Sok baj van velük a hűségeskü letétele miatt, mert sokáig vonakodnak eme kötelezettségüknek megfelelni. A város forgalmi centrumán, a Piac-téren bérelnek üzlethelyiségeket. Ez időben Eger virágzó kereskedelme jórészt ezek kezében van. Kereskednek ők mindenféle áruval, Sztambulíól föl egészen Lembergig. Városunk mint vásárhely ekkor bonyolít le legnagyobb forgalmat, fejlődik is rohamosan a városfalon kívül. A rácoknak iskolájuk is van parochiájuk mellett. A városi polgárság legvagyonosabb részét tették. A városi jegyzőkönyvek a rácok sok adás-vételi szerződését és külországbeli feleikkel való gyakori perlekedését említik fel. A Belváros északi részén kaptak, illetőleg vásároltak házhelyeket, ezért a mai Fő-utcának a reáliskolától északra eső része 2
