Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1932
16 A Tetemvár magaslata későn, csak a múlt század második felében épül be. A nyugati szegélyen húzódó egyházsorú Bérc-utcáról gyönyörű, elragadó kilátás adódik az alant elterülő, túlzsúfolt Belvárosra. Érdekes, hogy a kapukon átmenő, közlekedő utak mentén települ s nyúlik el hosszan a Makiári-, Felnémeti- és a Cifra-hóstya, ahogy itt a külvárosokat nevezik. Csak az Egerpatak árvízjárta völgysíkját hagyják közbe szabadon. Az Érsekkert mögött elterülő lapály most épül be, szemünk láttára. Míg az új városrészek építésénél, amennyire a térszíni viszonyok engedték, szép, egyenes utcákat létesítenek, annál inkább keskenyek, görbék, csavargósak a régi Belváros utcái, ezek a középkori Eger maradványai. Eger nagy, monumentális épületei is ekkor épülnek, a XVIII. század folyamán. A mai alakjában építteti át Eszterházy püspök az érseki palotát. De a vele szomszédos neoklasszikus stílusú székesegyház későbbi keletű, ez csak 1836-ban készül el, Pyrker érsek alatt. Ez már fent emelkedik a városi terraszon, lépcsősor vezet fel hozzá, azért hat impozánsan a homlokzata alulról nézve méginkább. A város büszkesége és építészeti remeke, a líceum barokk palotája is ekkor épült (1785.), s hirdeti minden időknek alapítójának, gróf Eszterházy Károly püspöknek nemes, fennkölt lelkületét és páratlan áldozatkészségét, egyben tervezőjének, Fellner Jakabnak zsenialitását. (Szmrecsányi Miklós: Eger részletes kalauza: II. kiad. 25—26. 1.) Egymásután emelnek templomot a különböző szerzetesrendek is. Közöttük művészetileg legértékesebb a minoriták barokk temploma a Piac-, a mai Kossuth-téren. Általában a szenfegyházak az akkor uralkodó barokk építkezési modorban készülnek s e jellegüket a sok viszontagság (tűzvész, földrengés) után, a szükséges tatarozások mellett is mindvégig megőrizték, egészen napjainkig. Érdekes, hogy a szerzetesek mindenütt török mecsetet kapnak meg és azok helyén építik templomaikat. Csak az irgal- masok előtt marad meg a 40 méter magas, karcsú minaret, hirdetve a félhold egykori uralmát, majd elmúlását Egerben. A kanonokok ez időben átköltöznek a Knézich Károly-ufcai házaikból a mai Káptalan-utcára, hol művészi külsejű, szép barokk épületeket emeltetnek. Példájukat követik építkezésükben a módosabb polgárok. Mindezek az alkotások adnak (a bomladozó vár mellett) a városnak történeti, barokk-rokokó jelleget, mely tekintetben Eger csonka hazánk egyik kiváló, műemlékekben gazdag városa lett. A török elvonulása után betelepült lakosok nem voltak mind magyar nyelvűek. A város népességének összetétele ekkor még meglehetősen vegyes. Már az 1690-i összeírás is egy csomó német telepest sorol fel, kik legnagyobbrészt iparosok. A XVIII. század folyamán állandóan jönnek be és települnek le itt még német iparosok, s majd minden iparágban szerepelnek. Ezek a becsületes német polgá
