Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
50 sükkor megütközést, a jövőre nézve pedig aggodalmat keltettek a tanári testületben, ítélkezésünket nem a teljes nyugodtság, hanem a lehetőségek bizonytalan érzése is kíséri. Egy VII. osztályi, vidékről bejáró tanulót súlyosabb természetű bűntény gyanúja miatt fegyelmi eljárás mellőzésével kellett az intézetből eltávolítanunk, amiközben azt is megtudtuk, hogy moforbiciklije segítségével egyszerű szüleinek erélytelensége folytán az intézet szabályaival ellenkező éjszakai kirándulásokat is megengedett magának. Később meg arról kellett értesülnünk, hogy néhány VII. és VIII. osztályi tanuló más intézetbeli növendékekkel egyetemben ha nem is bűnös, de könnyen bűnre vivő, a tanulók korával és jellegével össze nem férő s ezért az intézettől meg nem engedhető titkolt összejövetelekben vett részt. Szigorú feddéssel és intéssel ezeket jobbulásra iparkodtunk téríteni. De ennél most tovább megyünk, s éppen e tapasztalatokkal jóhiszeműségünkben megingatva, a szülők és helyetteseik hathatós támogatását kérjük e helyről is a gyermekeik, illetőleg a gondjaikra bízottak s így a saját maguk érdekében. Gondolják meg a szülők, hogy a mai raffinált élet hazugságai, szenvedély-őrületei, csábításai naponkint érintik a gyermek lelkét és foglalkoztatják fantáziáját. A mozik, az olvasmányok, az elfajult sportok s a gyermek érdeklődésének középpontjában levő technikai dolgok mind, mind veszélyeztetik, sőt annyira megronthatják a gyermek lelkét, hogy ha éberebb szemmel nem kísérjük, folytonos utánjárással nem ellenőrizzük és erősebb kézzel nem fogjuk őket, egyszerűen csodaszámba megy, ha a csábító pajtások között meg nem inog, vagy el nem bukik. Ezért kérve-kérjük a szülőket, hogy állandóan legyenek résen; figyeljék gyermekeik minden lépését; kutassák baráti kapcsolataikat, s ha ezek nem megnyugtatók vagy veszedelmesek, aminek legalább is feltevésére mindig megvan az ok, ha a gyermek más fegyelem alatt álló intézet növendékeivel, különösen pedig iskolai fegyelmen kívül állókkal barátkozik: ilyen esetekben ne késsenek ezeket a kapcsolatokat megvizsgálni, sőt egyenesen megszüntetni. Különösebben is kérjük erre a szülőket helyettesítő szállásadókat, akik fokozottabb felelősséggel tartoznak, mert a szülők legnagyobb kincsüket jóhisze- műleg bízták rájuk. Nekik irányadóul azt adhatjuk, hogy ne csak fenyegessék a gyermeket, hogy majd megírják a rossz magaviseletét vagy hanyagságot a szülőknek s megmondják az osztályfőnöknek, hanem ezt tegyék is meg. A szülők óhaja s a mi ítéletünk szerint nem minden esetben az a „jó kosztoshely“, amelyik a gyermeknek jó; ha a hely azért jó és kívánatos a gyermeknek, mert nagy az engedékenység és szabadság, az a szülő és iskola szempontjából „jó kosztoshely“ nem lehet. Elmondtuk mindezeket, mert érezzük a súlyos kötelességet, amely hivatásunkból kifolyólag ránk: a családra és az iskolára nehezedik.
