Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1931
9 sével ítélt. Mélységes emberszeretefe volt egyik legjellemzőbb tulajdonsága; nemcsak maga volt elnéző az ártatlan diákcsínyekkel és „fogá- sok“-kal szemben s könnyen megbocsátó súlyosabb botlásokért is, hanem tanártársait is igyekezett hasonló magatartásra hangolni. S minél elhagyatotfabb és gyámoltalanabb volt pártfogoltja, annál nagyobb igyekezettel szállott síkra érdekeiért. Hány tanítványa lett „érett“ nem annyira tudásáért, mint inkább a Kassuba kemény szívet lágyító édes szaváért. De tegyen minderről tanúságot tanítványai között a legnagyobb, az egri gimnáziumnak büszkesége, Négyesy László dr. „Jól esik elmondanom — írja elhúnyíakor — éppen azok előtt*), akik legjobb- ban megértik, milyen ragaszkodással és tisztelettel voltam mindig eltelve az ő meleg szíve, élénk szelleme, méltósággal párosult szerénysége, közvetlensége, okossága iránt. Emlékszem rá, milyen kedves közvetlenséget vitt bele, mindjárt mint az egri gimnáziumnak új tanára, irodalomtörténeti tanításába s mennyivel hozzájárult, hogy ezt a tárgyat még jobban megszeressük. Megvan emlékeim között egy versemről írt tüzetes, tanulságos elemzése. Emlékszem arra a sok szeretetreméltóságra, amellyel később mint kartársához viseltetett..............Én az én szívemen keresztül látom az ő pályáját és érzem, hogy ő értem is élt. Nemzedékek őrzik elméje fényének, szíve melegének érlelő, nemesítő hatását. A szó és a toll is hatalmában volt, de ezekkel is az oktató nevelést és az intézet céljait szolgálta. Egészen az intézetnek élt, amelynek nagy hagyományait fenntartotta és öregbítette. A hazai oktatásügy, a Ciszterci Rend, az egri gimnázium, Eger nagyobb vidékének társadalma részesült az ő építő szellemének és szeretetének áldásaiban. Azonban én is egyike vagyok a sokaknak, akikre maradandó hatással volt és ha a vett jók mennyiségét tekintem, egyike vagyok a kevesebbeknek is, akiket különös hálára kötelezett. Hűséges szeretettel őrzöm szívemben napjaim múltáig nemes emlékét.“ — E levél igazi és örökzöld virágkoszorú a síron. Bármit és bárhol tanított Kassuba, a nyelvtisztaságnak és a nemzeti erkölcs épségének mindig erős meggyőződésű és szinte kesergő hirdetője volt. Szvorényiről mondott emlékbeszédében tulajdonképpen önnönmagát jellemzi: amit ő érzett s ahogyan ő gondolkodott, azt viszi be a Szvorényi jellemébe. Talán mert a mester egyéniségéből sugárzott át az ő fogékony leikébe. „Amint nyelvünk sajátosságainak és jellemének kutatásában mindjobban elmélyedt — írja Szvorényiről — egyre nőtt szemében a nyelv értéke, s népünk s más népek történetének tanulságaiból arra a meggyőződésre jutott, hogy egyazon hazának fiait a fajközösségnél sokkal szorosabban és bensőbben egyesíti a nyelv közössége. Azt tanulta meg a népek történetéből, hogy mindazok a ') Négyesy levele a tanári testülethez.
