Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1930
16 mat és hódolatot kiváltó lelki vezére, de azok is, akik uralkodásra hivatottak: püspökök és bíborosok, királyok és császárok, főben járó dolgokban tanácsért, vitás ügyekben döntésért hozzá folyamodtak. Az Úr Isten benne és általa példázza nekünk az egyik legszebb, legkedvesebb erényt, az alázatosságot: „Qui se humiliat, exaltabitur, aki megalázza magát, felmagaszfaltatik . . 2. Ilyen nevelő és tanító érték Szent Bernátban a hit igazságaihoz való tántoríthatatlan hűség, meggyőződésének rendíthetetlen követése és bátor megvallása. Erre neki ugyancsak alkalmat adott a másik nagy hatalomnak, a gonosz léleknek, szüntelen támadása, aki egyszer II. Anaklét ellenpápa, másszor a gőgös, öntelt Abelard vagy bres- ciai Arnold és ismét másszor a pafarénusok eretnek-felekezetének egyházromboló törekvéseiben jelentkezett és bukott el az ő fényes diadalában. Kedves Ifjak! ez az Isten országát folyton ostromló lélek ma is állandóan körüljár és keresi, akit elnyeljen, olykor épen a kicsik között, engedetlenségre, az ima elhanyagolására, a munka elkerülésére, csúnya beszédre, mohó mértéktelenségre, sőt erkölcstelen tettre csábítván őket. Mert, K. I., neki elég, ha akármilyen kis korban, akármily kicsiny bűnnel megvetheti lábát a lélekben, hogy aztán nagyobb bűnökre, Istentől elpártolásra ragadja áldozatát. Tekintsetek Szent Bér- nát szobrára gyöngeségtek perceiben s az ő tündöklő egyéniségéből merítsetek erőt a hithez, az erkölcshöz, az Isten akarata szerint való élethez. 3. Példaképünk lehet Szent Bernáf az önmegtagadásban és a munkaszeretetben is. Ő, a grófi család sarja, a kastélynak, bíbornak s bársonynak neveltje, a legszigorúbb és legridegebb életmódban, amelynek szegényes volt az eledele, kemény a fekvőhelye, szüntelenül dolgozott. Előbb fejszével és ekével kezében, később a tudományok elsajátításával úgy, ahogy az neki elő volt írva. — K. I., titeket is munkára hoztak ide szüléitek és hozott ide saját életcélotok. Ha olykor-olykor csüggednétek, vagy ha egy-egy kísértés veszélyeztetné a nagy célt, amelynek állandóan szemetek előtt kell lebegnie, tegyetek úgy, mint Bernát tett, aki valahányszor ilyen lelkiállapotba jutott, mindig felteíte magának a kérdést: „Bernarde, ad quid venisti? Bernát, miért jöttél ide?“ Ez a gondolat titeket is helyre fog igazítani, mint ahogy Bernátot is megerősítette minden veszélyben, kitartásra keményítette és nagyobb lendületre hevítette. De nem folytatom tovább a lélekbányászást. Hiszen egy-egy szentnek s különösképen is Szent Bernátnak életében a keresztény erkölcstan és aszketika minden parányi tétele életeleven és cselekvésrekésztő példákban olyan gazdag, hogy ezeknek sem összefogása, sem a hallgatóktól felfogása egyszerre nem megy. Most már, hogy itt áll az emlékeztető és figyelmeztető mű, évről-évre lesz alkalmunk lelkünket
