Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1928
53 kodik. A mi nevelési elvünk épen ezt célozza. Nemcsak folytonos buzdítással, de egyenesen kényszerítéssel szoktattuk gyermekeinket a munkára s pontos kötelességteljesítésre. A mi gyermekeinknek kellett tanulniok, sokat kellett dolgozniok. S mert a sok rendes mellett csaknem ugyanennyi a mindenféle iskolai és házi rendkívüli elfoglaltság is, gyermekeink túlterhelésének vádját teljesen alaptalannak nem mondhatjuk, s úgy érezzük, hogy ezen változtatni, segíteni kell. A rendes munkából mi nem engedhetünk; de óhajtva óhajfanók, hogy a folyton szaporodó iskolai rendkívüliek immár határoltassanak, az otthoniakat pedig, bármily értékesek és kívánatosak legyenek is, gyermekeik érdekében maguk a szülők mérsékeljék. — Az iskolai munka eredménye különben teljesen megnyugtató, amiben tanítványaink kötelességteljesítő buzgóságán kívül a megállapodoftabb életviszonyoknak, a tökéletesebb pedagógiai módszereknek és főleg a hivatását betöltő tanár buzgóságának és áldozatos erőkifejtésének — különösen olyan népes iskolában, mint a miénk — bizonyára jelentős részök van abban, hogy országos átlagban a régi 25—30 °/o-ban bukott tanulókkal szemben ma 15—20 % az olyan tanulók száma, akik nem teljes sikerrel, s 5—10 %-ban vannak olyanok, akik a feljebb haladás reménye nélkül fejezték be az évet. A mi iskolánkban amazoknak száma az összes tanulók l'll “/o-a, emezeké 5‘24 %-a. 12. Látogatások. Az intézet kegyura, Werner Adolf dr. zirci apátúr, ápr. 27-től máj. 11-ig tartózkodott körünkben. Vágyakozva jött ide, ahová sokféle kedves emlék fűzi, de két hét után az itt eltöltött idővel elégedetlenül távozott el, mert régi kedvét, hogy minden osztályban minden gyermekét lássa, nem tölthette. Betegsége megakadályozta ebben is, sok más megszokott kedves dolgában is, de abban, hogy a jövő iskolai évre az intézet anyagi, szellemi és erkölcsi érdekében személyes tapasztalatok alapján mindent elrendezzen — s útjának legfőbb célja ez volt — nem gátolta meg. Tőlünk való távozása öröm volt, mert egészsége annyira visszatért, hogy rendépítő útját tovább folytathatta. — Tankerületi kir. főigazgatónk, Gaál Mózes úr, két ízben jött el hozzánk. Először 1928. okt. 11—17. napjain a munka megindulását figyelte meg, másodszor — és utoljára — 1929. márc. 20—23. napjain a befejezés felé közeledő munka várható eredményét mérlegelte. Látogatása végén két értekezletet tartott, az egyik az intézet sajátos, a másik a helyi középiskolák tanártestületének közös értekezlete volt, amelyen búcsúzásul figyelmet lekötő visszatekintéssel vázolta közszolgálatának 40 éves történetét. — Mafuszka Mihály apát- plebános, kanonok, érs. biztos úr május hónap folyamán mind a nyolc osztályban meglátogatta a hittan-órát s év végén elnökölt a vallástani vizsgákon. 3