Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1928
54 13. Ifjúsági versenyek. A középiskolai tanulók részére rendezett országos versenyek közül kettőben vett részt az intézet. Mindkettőről az elsőség dicsőségével tért haza. Okt. 28-án a Budapesten tartott országos úszóversenyen Szabó Ferenc testnevelési tanár vezetésével a mi fiiank lettek az elsők a pontversenyben, a vegyesstafétában, a gyorsstafétában s a hátúszásban; május 26 - án pedig az intézeti énekkar Rássy Paulin r. tanár vezetése alatt a magyar középiskolák hetedik országos dalosünnepén az I. csoportban első győzelmet szerzett. 13. Ciszterci Diákszövetség. Egészen illő és helyénvaló, hogy megemlékezzünk az új idők ez új hajtásáról, amely egy közös nagy családba akar gyűjteni minden diákot, öreget és ifjút, akik a közös Alma Maternek, a ciszterci Rendnek, bármelyik iskolájában — az egri, székesfehérvári, pécsi, bajai vagy budai gimnáziumban — végezték tanulmányaikat. A Szövetség megalakulásakor (1922. jún. 29.) kettős célt tűzött maga elé. Egyrészt lelki közösséget akar teremteni azok között, akik ciszterci diákak voltak, hogy a ciszterci Rend intézeteiben felszívott eszmék felfrissülve vagy megerősödve a gyakorlati életnek váljanak hajtó s irányító erőivé; másrészt ezen szellem tovább élését akarja biztosítani azzal, hogy a szeretet melegével felkarolja, támogatja s életcéljukhoz segíti a szegényebb sorsú utódokat. A kettős célban rejlő vágynak gyönyörű bizonyságát szolgáltatták az idén azok az öreg diákok, akik Alma Materük hívó szavára repeső lélekkel jöttek haza s itthon nagy megindultsággal lépték át a küszöböt, hogy a válasz-úton bizonytalankodó ifjú-diáktestvéreiknek élettapasztalatuk tudásával és saját életpályájuk tanulságaival megmutassák a kinek-kinek való életutat. „A szülői házba szoktak így visszatérni az idősebb fiúk“ — írja a helyi sajtó megihletett krónikása — „hogy az otthonmaradt kis testvérkék szívében megerősítsék az ő hálás szere- tetükkel azt a sok szépet, jót és igazat, amit szünet nélkül, saját egyéniségéből kilehelően tanít nekik az otthon. És az Alma Mater is épúgy nézegeti kérdező lélekkel a kiröppent évfolyamok arcképeit a csöndes folyosókon, mint ahogy a szülő nézegeti idegenbe távozott gyermeke arcképét, kérdve: vájjon hol járhat most, hogy s mint megy dolga szegénynek? S ime az, akit valamikor tanítottak, most visszajön hálaadósságot letörleszteni, visszajön tanítani, százak és ezrek nevében, az élet és háború harcaiban győzők és elesettek nevében mondván: „az öreg-diák hűséges, az öreg-diák visszasóhajt Hozzád, az öreg-diák visszatér. . . .“ Hat alkalommal ölelte keblére ifjú testvéreit az öregdiák; hatszor találkozott a jótevő szeretet a hálás szeretettel az intézet tágas előadótermében. Scipiades Elemér dr. pécsi egyet, tanár az orvosi pályáról, Schönner Odiló altábornagy a katonai pályáról, Saád Henrik ciszterci alperjel, a jeles zeneesztétikus, a művészi pályáról, Baranyay Jusztin dr. budapesti egyet, tanár a papi pályáról, Víg Albert ny. állam-
