Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1924
2 házáért, Rendjéért, Hazájáért. Lelkét betölti a nagy felelősség érzete, mellyel Istennek, hazájának tartozik. Hggódó lelkére ráül tisztjének örök és végtelen komolysága. Megsokszorozva érzi mindezt, hisz áldatlan idők közepette rótta rá az Istentől vezetett rendtársainak akarata. Dobó vára, hol mint gyermek regényes álmait szövögette a dicső, szép magyar múltról, végvár lett újra; földre tiport, meg- taposott, kifosztott hazájának roncsokra zúzódott hajója halál-táncot jár a történelem örvénylő, hullámveréses, viharzó tengerén. Rendjének hajója a lelkiélet tisztúltabb, kristályosabb mélységei felé kívánkozik és most állították őt a kormányrúd mellé. Most, amikor a nagyobb tudás, a tisztúltabb erkölcs mentheti meg a hazát, lett ő a tudás fáklyáját hordozó, az erények magjait az ifjúság leikébe ültetgető rendjének feje ; most, amikor testvérei és fiai sok szeretetet -és irányító vezetést várnak, lett Ő Htyjuk. Valahogyan úgy érzi magát, mint a Genezáreth viharzó taván az apostolok lebegő hajójának kormányosa. Tengernyi, veszélyben forgó értéket bízott rá a Gondviselés. Lelke beszélni kezd, imádkozva, könyörögve szól: «Uram! Erőt adj nekem; izmos kart, mely a halállal fenyegető örvények felett biztosan tartsa a kormányrudat; szemet, mely mindig csak Terád, a célra tapad; világosságot a veszedelmek e szurokfekete éjszakájába. Uram! Segíts, mert elveszünk! Uram! Segíts! Csodálatos az isteni Gondviselés! Hz élet vibarzó tengerén bajlódó, küzködő hajósoknak a legsötétebb éjszakában is kigyújtja -a tengerenjárók csillagát. Mert világosság, mely vezet, irányít, csak felülről jön; erő, mely nem lankad s a küzdelmekben csak acélozódik, csak az Égből sugárzik a földre. Hz ember, aki a szellemi és anyagi világ küszöbén áll, két karjával e két világba kapaszkodik. Megragadja Isten kezét és azt mondja: «Uram! H lelkem csak Nálad lesz boldog», megmarkolja a földet és érzi, hogy életútjára erő áramlik onnan beléje. Magába süppedt alakja kiegyenesedik, bizakodó két szeme templomának karcsú, barok-tornyán surran fel az égbe és lelke az egri földbe vet horgonyt, hogy onnan repüljön felfelé. Meglepi ifjúságának ezernyi emléke . . . H Tisza partján ringatták bölcsőjét. H végtelen magyar róna csókolta meg a szívét és azóta szeretett mindent, ami magyar: a magyar verset, a magyar nótát, a magyar szót, az aranykalászos ékes magyar földet. Hz Eged alján élt már mint harmadikos elemista. Eger szép bárok templomainak összeölelkező ívei alatt szállt fel lelke az egek Urához és itt kopogtatott szívének ajtaján az első szent áldozáskor az isteni Mester. Itt szőtte az imádságnak azokat a szálait, melyek oly erősre fonódtak, hogy mint gimnazista csak egy célt látott, hogy Istennek szolgáljon és annak a Rendnek legyen tagja, melyet, mint középiskolás tanuló, szíve mélyéből megszeretett. Dobó várában tanulta a magyar történelmet, itt eleve
