Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1924
3 nedett meg előtte a régi magyar história, fiz Eged aljának és a Szépasszonyvölgynek árnyas bűvösei gyakran fogadtak egy szelíd* arcú diákfiút, ki könyvvel a kezében letelepedett és az egész délutánt csendes olvasással töltötte. Mert elmélyedő lélek volt egész életében. Nem szerette a zajt, a lármát, csak a magányt. Sokat olvasott és társai, pajtásai lelkén át tanulta megismerni a világot és megszeretni, így plántálódik szívébe az ifjúi lélek őszinte, igaz szeretete, mely őt a tanári pályára viszi lelkének tiszta, nemes idealizmusával. Ez a magánosán nevelődő lélek szereti embertársait és egész életét nekik akarja szentelni, hogy az ő javukra éljen. Mivel ifjonta szerette meg az ifjúságot, azért maradt az ő lelke is mindig fiatal. Mivel a szeretet töltötte meg szívét, azért talált az életben is csupa megértő, ragasz* kodó szeretetet. Megelevenedik előtte a zirczi öreg bársak alatt sétáló novicius, akinek istenbe*mélyedt lelke átöleli már az egész magyar ifjúságot és céltudatosan tanul, fárad, gondolkodik, bogy értékes nevelő, tanár lehessen. Magyar földbe gyökerezett lelke szaktárgyai megválasztásánál úgy döntött, bogy a magyar nyelvnek és irodalom« nak legyen majdan a mestere a diákok között. Ajkáról a magyar szó, a nemzeti érzés és az Isten=szeretet áradt a fiatal szerzetes*tanárnak. Most, ba visszanéz, csak egy nagy sereget lát lelki szemével maga előtt, kik mind tanítványainak vallják magokat és akiket a szeretet mindennél erősebb köteléke fűz hozzája Elvonulnak előtte a fiatal tanár küzdelmes évei, amikor a régi paedagogia kinai falán kellett áttörnie az ifjúság szeretetével megtelt fiatal tanári szívének. Alapos, mély tudása minden szerénysége mellett is az intézet élére sodorja és lesz a tanárból igazgató, a gyermekek nevelőjéből azok atyja. Ha életének munkás, termékeny évei fölött siklik el kutató szeme, Egerben tizenhat év munkájának színhelyét látja, de míg másutt járt is, lelke gyakran szállt ide, mert messze idegenben is egrinek vallotta magát. Amint az érzéseket nem lebet kitörölni az emberi szív* bői, épúgy nem lehet a helyeket sem, ahová azok tapadnak. Ide zarándokol vissza jó, fiúi szíve, aboz a két sírbalomboz, mely fölött könnyel telik meg jóságos két szeme: édesatyja és édesanyja sírjához. Úgy érzi, hogy »Eger olyan neki, mint a föld Antbeusznak, kinek Herkules ellen is anyja, a Föld adott újabb erőt«. Ifjúságának emlé* keivel virágosított, tizenhat év munkájával felszántott, a legszentebb érzésekkel megaranyozott hely Eger az ő szívének. Bátor bizakodás* 3al öleli át tekintete kedves városának sok tornyos, napsugárban fürdő képét és tudja már, hogy innen kell lelkének felszállnia az Egek Urához erőért, kegyelemért. Kedves, jó Apáturunk! Mi tanúi voltunk, mikor a Te lelked csordultig megtelt a szeretet borával és ünnepélyesen bizonyságot tettél, hogy szereted és mindig szeretni fogod ezt a végvári fészket. Ott állott előtted ennek a városnak apraja-nagyja és örült, hogy a magáénak vallbat. Ujongott, mikor ajkaidról hallotta büszke bitvallá* í*
