Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1912
Tartalomjegyzék
4 művekből levont dogmatikus elméletnek nem felelnek meg. Az irodalmi értékbecslésnek szempontjai változhattak, azonban még mindig nagyon távol vagyunk attól, hogy a dráma lényegét tisztán csak a külső formára szorítsuk, és mindent, ami a modern színpadon kelendő portéka, besorozzunk az irodalomba. A szorosan vett drámaköltészet mellett tehát, amelynek kétségkívül nagy hasznára lehet a színművészet, de tőle függetlenül is élhet és virágozhatik, van külön színpadi irodalom. Különösen mióta a színház jövedelmező üzletté lett, legtöbb színpadi szerző minden inkább, mint költő. Ezek után megismétlem, hogy az irodalmi kritika csak a szó szoros értelmében vett irodalmi törekvésekkel foglalkozhatik komolyan. Mindenféle váddal, a korlátolt vaskalaposság, a dogmatikus elfogultság közkeletű vádjaival is bátran szembeszállva, az ellenőrzés, a selejtezés, a méltatás kötelességét, az irodalmi fejlődés érdekében, csakúgy teljesítenie kell, mint a múltban. Attól az igazán meddő munkától azonban, hogy számba vegye és irodalmi mértékkel mérje a színpadi műipar termékeit is, teljesen fel van mentve. Végre is itt az irodalomtörténet anyagának előkészítéséről van szó. Azok közül, akiknek működése meggyőzően hirdeti, hogy ma is van megbecsülni való, méltatásra érdemes drámaköltészetünk, legyen ezúttal szó Herczeg Ferencről. Mindaz, amit eddig e téren alkotott, annyira figyelemre méltó, hogy önként kínálkozik egy összefoglaló tanulmány anyagául. Azzal a gondolattal fogok munkámhoz, hogy kiemelve a kiváló írót a szinpad napi fogyasztására dolgozók zajos sorából, némi tartozást is rovok le vele szemben. Herczeg Ferenc mint kiváló elbeszélő vonta magára a figyelmet, és mivel nagyon eltalálta mindjárt a hangot, melyen a könnyed, kellemesen szórakoztató szellemi táplálék után sóvárgó nagyközönség megért, rövid idő alatt eladdig szinte példátlan népszerűségre tett szert. 0 lett az első igazán „divatos“ magyar író, aki tárcaelbeszéléseivel — ezekkel a minden póz nélkül való fesztelenséggel, szinte csevegő hangon, szellemesen megírt összezsugorodott kis novellákkal •— valóságos iskolát teremtett nálunk. Ilyenek írásában lelte kedvét s ezekben váltogatta aprópénzre tehetségét javarészt még akkor is, mikor már kiváló írói egyénisége kinőtt a hírlapok tárcarovatából, tehát a nyomdai technika által megszabott térhez nem kellett többé alkalmazkodnia. Nagy rátermettséggel rajzolgatta képeit és képsorozatait a modern, előkelő táraséletbsől, amely már inkább európai, mint speciálisan magyar. A kevés, de találó vonásokkal jellemzett alakokat nagy tarkaságban vonultatta fel a műveltebb magyar olvasó- közönség elé, vonzó típusokat teremtett, amelyek már nemcsak mulattattak, de valósággal élesztő kovászként hatottak a társaséletben.
