Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
20 méltónak ítélt. Ezt, követte 1902-ben A pásztói apátság története három kötetben ugyancsak Bókefi Kemigtől. 1898-ban ünnepelték az egész világ cisztercitái rendjök alapításának nyolcszázados évfordulóját. A magyar ciszterci rend, amelynek egyesített négyes apátsága épen Vajda Ödön kormányzásának idejében illeszkedett szorosabban bele szellemi értékének egész súlyával s önállóságának minden sérelme nélkül az egyetemes rendi kapcsolatba, szintén kiveszi részét ezen ünnepből. Ennek emlékére készül az apát megbízásából Piszter Imre Szent Bernát élete és müvei c. két kötetes nagy munkája, melyet a ciszterci szellem legkiválóbb képviselője iránt való kegyelet helyez a hazai tudományosság kincsesházába. Ugyancsak 1898-ban kiváló alkalmuk nyílik a magyar cisztercitáknak, hogy magyarországi alapítójuk iránt is lerójják hálás kegyeletöket. Mikor a magyar király nagynevű elődjének, III. Bélának, Székesfehérvárott feltalált földi maradványait a Mátyás-templomban, országos ünnep keretében, eltemetteti (1898. okt. 21.), Vajda Ödön odavezeti szerzetes fiait a királyi ravatalhoz, érckoszorút helyez rá, részt vesz az ország prímása által végzett gyászszertartásban s egyben „ad perpetuam rei memóriám“ a négy rendi főgimnázium tanulóifjúsága számára, III. Béla király nevére, ösztöndíjat alapít. Azonban Vajda Ödön mindezen és sok egyéb nyilvános szereplésével (pl. a székesfehérvári országos Vörösmarty-ünnep, az egri Szvo- rényi-emlékünnep, a székesfehérvári főgimnázium önképzőkörének 50 éves jubileuma stb.) csak rendje érdekeit akarja szolgálni, annak dicsőségét akarja gyarapítani. Saját személyét illetőleg vezérlő gondolata a nemes egyszerűség és gondos kerülése minden külsőségnek, ami elárulhatná a szép hatáskört s a jelentékeny vagyont, amelyet képvisel. Mindent megtesz a jó ügyért, áldozatul hozza testének-lelkének minden erejét, de teljesen kielégíti az a tudat, hogy derekasan megállja helyét és mindenben megfelel rendtársai bizalmának. A kultúra érdekében tett nagy szolgálatai azonban mégsem maradhatnak felsőbb elismerés nélkül. Az apostoli király — akit 1901. szeptember 5 — 7. napjain vendégül láthatott a zirczi kolostor falai között s aki úgy ekkor, mint más alkalmakkor is kiváló mértékben éreztette vele feje- delili kegyeit — először a Lipót-rend, majd később a Szent István- rend kiskeresztjével tüntette ki, végül, mikor 1908-ban félszázados papi jubileumát ünnepelte, a magyar főrendiház tagjai sorába iktatta. Ezt a nevezetes évfordulót, amelynek emlékét a budapesti Bernardi- num szép épülete őrzi, csendes visszavonultságban akarta megünnepelni. Azt szerette volna, ha tudomást sem vesz róla a világ. Sok rábeszélés kellett hozzá, mig végre beleegyezett, hogy szerzetes fiai családi ünnepökké avathassák. Az meg már azután egészen szándéka ellen történt, hogy volt kiváló tanítványai, sok tisztelője és a sajtó
