Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1911
Tartalomjegyzék
102 paloták. A legnagyobb részök roskadozik, de még ily szánalmas állapotban is egykori tulajdonosának és építőjének mecénási és művészi hajlamairól beszél. Sűrűn közlekedő gondolák, gőzhajók, vontató csónakok egész elevenné és vonzóvá teszik a képet úgy, hogy szinte sajnáljuk, hogy a szép vízi út véget ér. De nem utóljára láttuk; másnap ismét gyönyörködhettünk benne, mert május 15-ét is Veneziában töltöttük. A délelőtt teljesen a képzőművészeteké volt. Az Academia di Belle Arti (Szépművészeti múzeum), a Santa Maria Gloriosa dei Frari, a San Giovanni e San Paolo s a Santa Maria Formosa templomok műkincseinek megtekintése csak a hosszú évek alatt és fáradságos munkával gyűjtött művészeti ismereteinket elevenítette föl és tette tökéletesebbé. Az Academia di Belle Arti módot adott arra, hogy Venezia régi mestereinek műremekeit, a műtörténeti fejlődés egymásutánjában, szemlélhessük. A több mint félezer festmény, szobor, tollrajz és vázlat jórészt régi ismerősünk volt eddig is több-kevesebb hűséggel készült reprodukciók révén; de alkotójuk zsenijét, magasan szárnyaló leikök teremtő erejét igazán itt értettük meg. A belépésnél mindjárt Tizián Assuntá-ja (Sz. Mária mennybevitele), az egész képtár legfőbb ékessége, lepett meg a legkellemesebben bennünket s ettől a remek műalkotástól búcsúztunk el legnehezebben. A képtárból azután aS. Maria dei Frari-templomba mentünk. Az olasz élelmesség itt is kihasználja a tanulni és tudni vágyó idegen jólelkűségét s épugy, mint az új Companilé-nél, az 1907-ben történt restaurálási költségeket a látogatókkal fizetteti meg. Ott ülnek a „pénzváltók és vámosok“ a templom ajtajában és — vámolnak. A templom egyike Venezia legnagyobb templomainak; méltóságos, nyugodt, gót ízlésben épült s meglehetős rideg benyomást tesz az emberre. Bármerre néz is a szem, mindenütt Venezia halhatatlanjainak síremlékei! Nem is templom ez, hanem egy darab történelem, múzeum, temető, Pantheon. Ezt a gondolatot Tizián márvány emlékműve és vele szemben Canova és Pietro Bernardo síremléke, Donatello keresztelő Szent Jánosa, a Pesaro-család Madonnája (Tizián), Foscari, Niccolo Trón és Pesaro dogék gyönyörűen faragott emlékművei, A. Vittoria Szent Jeromost ábrázoló szobra stb. keltik. Azután a Canal Grandé-n meg a legtipikusabb veneziai sikátorok tömkelegén át a S. Giovanni e S. Pao 1 o-templomot kerestük föl. Ez volt a dogék temetője, óriási gyászünnepségek szemtanúja; ma megbecsülhetetlen értékű műkincsek őrzője. A templom előtt Colleoni pompás lovasszobrában gyönyörködtünk. Milyen kár, hogy a kicsiny és elég szegényes tér nem engedte meg, hogy e műremek szépségeit zavartalanul élvezhessük! Piszkos és lármás halászok, korcsmái zsivaj, alamizsnáért rimánkodó, züllött útcai gyerekek, sokszínű rongyokkal
