Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
6 a magyar király, hogy fiatal írójának, Szvorényi József székesfehérvári gimnáziumi tanárnak, akkor még ismeretlen neve egyszerre országos hírű lett. De mennyit küszködött ő, inig e könyvét megírhatta, s mennyit fáradozott később, hogy e könyve útján nyert hírét, melyet előlegnek tartott, igazán meg is érdemelje ! Ha megengedné az idő, főleg pedig, ami összegyűjtött most bennünket, az emlékezésnek ez ünnepi alkalma, hogy ide állíthatnám Önök elé Szvorényi József munkás életét attól a naptól fogva, mikor, még mint e gimnázium tanulója, a magyar szépirodalom iránt Kisfaludy Károly Auróráján felbuzdult és nyelvünk szépségét megsejtette; majd mikor 1835-ben, mint az érseki szeminárium növendéke, társai közt az ott ma is virágzó gyakorló-iskolát megalapította, miután szépirodalmi zsengéivel a Regélő és a Honművész ajtaján Romvay álnév alatt nem egyszer bekopogtatott; aztán mikor 1838-tól egy évig Zirczen, mint cisztercita újoncnövendék, s egy évig Székesfehérvárt, mint próbaéves tanár űj pályájára készült, s 1840-től kezdve, mikor rendes tanárrá lett, hogyan töltött el ötvenkét esztendőt mint székesfehérvári, 1849-től pedig mint egri tanár, majd igazgató s egyben a konvent perjele, mindvégig hasznos munkában: elámulnának, mint ahogy elámultam sokszor én is, ki, tizenhárom évet szorosan oldala mellett töltvén, egész közelről láttam, mire volt képes még az öregkor gyengeségei mellett is az ő lelkesedéstől támogatott akarata, hogy a maga elé tűzött célhoz mindennap közelebb juthasson. Igazán csodáin való, hogy az a mindig gyönge, sokszor beteg test, melynek már fiatal korában csak rövid éveket, sót néha csupán hónapokat Ígértek, annyi munka terhe alatt, melyet a szellem szolgálatában viselnie kellett, nem roskadt össze, sőt 76 évig kibírta azt és mindvégig engedelmesen viselte; mert Szvorényi még a halála előtt való nap is dolgozott annak a nevelés körébe vágó maradandó becsű munkájának folytatásán, melynek egyes részeit, sokan emlékszünk még rá, egy-egy gyönyörű beszédbe foglalva, az intézet évzáró ünnepén felolvasta. Micsoda tanulság volna hát mindnyájunkra, akik közpályán munkálkodunk s főleg tirátok, kedves tanuló ifjak, kik mindnyáján közpályára készültök, lépésről-lépésre végig kisérni az ő munkában töltött hosszú életét és megtanulni belőle, hogy a hivatali kötelességek pontos betöltése mellett még mennyi hasznos és érdemes munkát végezhet, aki a közérdeknek alája tudja rendelni a magáét s nem a mindennapi élet gyönyöreinek kimerítését tartja élete céljának. 0 igazán megél tette és követte is a tanító Krisztus szavait, hogy haszontalan szolgák vagyunk, ha csak azt cselekessziik meg, ami ránk van parancsolva. 1848-ban munkás tagja volt annak a bizottságnak, melyet a papképzés meg a hitoktatás korszerű rendezését s ezúton az egyháznak a köznevelésre való befolyását illető javaslat kidolgozására a püspöki
