Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
72 Az önképzőkör, a múlt hagyományaihoz híven, a jelen tanévben is felhasznált minden alkalmat a nemzet nagyjai iránt tartozó kegyelet és hazafias lelkesedés ápolására, jól tudván azt, hogy minden intézmény, ha még oly kicsiny is, mint a mi önképzőkörünk, biztosan csak akkor fejlődhetik, igazán csak akkor virágozhatik, ha szilárd erkölcsi alapból indul ki, mely gyökereit a nemzeti élet folytonosságának és a nemzeti összetartozásnak eleven érzésébe mélyeszti. E meggyőződésben meg is ragadott minden alkalmat a nemzet múltja és nagyjai iránt tartozó kegyelet ápolására. Egy-egy díszgyűlésen áldozott az aradi vértanúk, a március 15-iki események s az ez évben elhunyt nagy írónk emlékének, Gyulai Pálnak. E gyűléseket a tanári testület s az egész tanuló ifjúság jelenlétében az ifjúsági ének- és zenekar elismerésre méltó közreműködésével tartotta meg a kör. E díszgyűlések tárgyát a vezető tanár alkalmi megnyitóján s az igazgató lelkesítő záróbeszédén kívül szavalatok és felolvasások tették, melyekhez március 15-ikén az Eger város közönségétől ez alkalomhoz kötött jutalomdíjak kiosztása járult. Ugyanezen felfogástól és érzéstől áthatva tartotta meg a kör június 12-én zárógyűlését is, melynek első részében, a május 1-jén tartott nagyszabású intézeti ünnepségnek mintegy visszhangjaként s búcsúzásul a jubileumi évtől, még egyszer áldozott alapítója, Szvorényi József, emlékének. A díszgyülést az ifjúsági zSnekar játéka után Kürti Menyhért dr. vezető tanár a következő beszámoló beszéddel nyitotta meg: Fötiszte/endö Igazgató Úr! Fötisztelendö Tanár Urak! Múlt évi zárógyűlésünkön e helyről jelentettem be a főt. Igazgató úrnak és a főt. Tanári testületnek, hogy intézetünk önképzőköre fenállásának félszázados évfordulóját azzal örökíti meg, hogy alapítójának, Szvorényi Józsefnek, emléktáblát fog állítani. Megvallom, hogy az örömbe, mely az ifjú szívek szép, jó s nemes eszmékért lelkesedő hevületének láttára szívemet eltöltötte, némi szorongó érzés is vegyült, vájjon képesek leszünk-e csekély erőnkkel szándékunkat tetté érlelni. S ime, az esztendő nem is fordult egészen egyet, intézetünk fala már büszkén bizonyította, hogy kis körünkben volt annyi kitartás a terv megvalósításában, mint amennyi lelkesedést mutattunk az elhatározásban. Az emléktábla készen, helyén áll s időtlen-időkig nemcsak őrizni fogja annak a nagy férfiúnak emlékét, ki család és barátok helyett egész életét a hazának s a közjónak szentelte, de azt is hirdetni fogja
