Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
73 a késő ivadéknak, hogy e kor ifjúsága még tudott ideálokért lelkesedni s a nemzeti élet folytonosságának érzetétől áthatva, meg tudta becsülni nemzete nagyjait a rájok emlékezéssel s a hála tettekben nyilvánuló érzetével. Természetes, hogy ez a nevelés eredménye. S a nevelésnek ezt a diadalmas ethikai eredményét oly jól esik nekem e helyen első sorban felemlíteni, mikor egy évi nagyon szerény működésünkről kegyes enge- delmökkel beszámolok. Én úgy gondolom, hogy ezzel, ha az előző évi gazdag termésekhez viszonyítva egyebekben talán nagyobb haladást nem sikerült is felmutatnunk, legfőbb feladatunkat, az ifjú lélek nemesítését, a szív képzését a kegyelet ápolásával teljesítettük. Mert jól jegyezzük meg, hogy az iskolának s minden intézményének, tehát az önképzőkörnek is, nem az elmének ismeretekkel megtöltése a kizárólagos és főcélja, hiszen ez maga is csak egyik eszköz a tulaj do nképeni cél elérésére, az erkölcsi érzésből származó cselekedetkészség kifejlesztésére, az akarati elhatározás erősbítésére, az ethikai kötelességeknek lelkiismeret megszabta teljesítésére s a szívnek nemes érzelmekben gazdagítására. Hisz e hazának nem üres szívű, fényes lángelmékre, hanem érte önzetlenül dolgozni, áldozni tudó nemes jellemekre s érte nemesen érezni tudó szívekre van szüksége. A történet legdicsőbb tetteit nem a tudós fők vitték véghez, hanem az emberiségért dobogó szívek eredményezték. Mit ér a fényes elme, ha önös célokból, egyéni dicsőségből felfedezést felfedezésekre halmoz, ha emberszerető szív híján sikereit honfitársai, felebarátai javára nem tudja vagy nem akarja értékesíteni ? S mert erről mindennél jobban meg vagyunk győződve s mert tudván tudjuk azt, hogy egy intézmény, ha még oly kicsiny is, mint a mi önképzőkörünk, biztosan csak akkor fejlődhetik, igazában csak akkor virágozhatik, ha biztos, szilárd erkölcsi alapból indul ki, működésünkben nem elégedhettünk meg műló jellegű s ép ilyen értékű apróbb külső sikerekkel, hanem valahányszor alkalom kínálkozott történelmünk egyes kiemelkedőbb mozzanatainak megünneplésére, az ifjúi szívek lelkesedésének lángra lobbantására: mindannyiszor ezt a termőképes ethikai, erkölcsi alapot iparkodtunk erősíteni, növelni és tettre képessé fejleszteni. És Ti, kedves ifjak, különösen szerencsések voltatok ebben az évben. Mert mig egyfelől fiatal szívetek lelkesedni tudásáról nemes tettetekkel fényes bizonyságot nyújthattatok nemcsak tanulótársaitok s tanáraitok, de az egész nemes város, sőt az egész ország színe előtt, addig másfelől ragyogó példa szemléletén edzhettétek is könnyen lobbanó, de ép oly könnyen lohadó akaratotokat.' Egy feledhetetlen jelenet elevenedik meg lelkem előtt. Deresedő öreg, őszbecsavarodott agg férfiak gyülekezete. Egy tekintet, egy szív,
