Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
43 középiskolába lépésre, ennek pedig a törvényszabta számig mindenkit fel kell vennie, aki forma szerint megfelelő bizonyítvánnyal jelentkezik, az óhajtva óhajtott siker érdekében szükségesnek látszik, hogy azoknak is, kiknek akaratától függ a gyerek tovább taníttatása, nyújtsak egy-két, megszívlelésre méltó, tapasztalaton alapuló felvilágosítást és jótanácsot. Tanulmányomnak ez a része tehát a szülőknek szól. Nem leszek hosszadalmas. Nem is terjeszkedem ki a „család és iskola" viszonyáról szóló hagyományos témának minden részletére, csak épen — felhasználva a szinte kínálkozó alkalmat — arra az egy kérdésre keresem a feleletet, hogy az elemi iskola IV. vagy V. osztályának sikeres elvégzéséről szóló hiteles bizonyítvány egymagában elegendő kri- térium-e a gyermeknek középiskolába küldésére. Az iskola szülő és szülő között nem tehet s nem is tesz különbséget. Szegény gyerek, gazdag gyerek, úri fiú, paraszt fiú egyenlő jogon egyenlő elbánásban részesül, kezdve a felvételtől egészen addig, amikor kilép az intézetből. Ez más szóval annyit jelent, hogy a nemzet minden egyes tagjának teljesen egyforma joga van a középiskolába járáshoz. Ámde ne felejtsük, hogy más a jog s más az észszerüség és célszerűség. A joggal javamra, de káromra is élhetek. Abból tehát, hogy mindenkinek, még a legszegényebb s a legutolsó embernek is joga van a gyermekét gimnáziumba vagy reáliskolába adni, nem következik, hogy észszerű is, célszerű is ezt minden esetben megtenni. A gyermeke javát komolyan szívén viselő szülőnek, mielőtt a gimnázium vagy reáliskola ajtaján kopogtat, a népiskolai bizonyítványon kívül egyébre is kell tekintenie. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez az „egyéb“ teljesen figyelmen kívül marad, s a szülők épen a legfontosabbal, a középiskoláztatás céljával, foglalkoznak legkevesebbet. Csak egy a vezérlő motívum s ez még az anyagi képességet sem mérlegeli: mindenki „úr" akar lenni. A tisztes ipar és kereskedelem — mintha ezeknek emberei nem lehetnének igazán urak — manapság még annak sem kell már, aki — ha szabad társadalmi osztály szempontjából megkülönböztetni az embereket — alatta van az iparosok és kereskedők igen tiszteletre méltó kasztjának. Ennek a valóban esztelen vágynak és törekvésnek aztán igen sok jobb sorsra érdemes gyerek vallja a kárát. Vizsgálódjunk csak egy kicsit. A legtöbb szülő arra nem gondol, hogy a középiskola tulajdonképen nem szakiskola, ha a qualificationalis törvény a bizonyos hivatalokra és életpályákra való képesítése által némi tekintetben ezzé tette is, hanem magasabb tanulmányokra, a főiskolákra előkészítő közoktatási intézmény. A törvény szerint ez az eredeti célja és rendeltetése, s ennek megfelelőleg szervezete egységes, benne négy vagy hat osztályú tagozatok nincsenek. E cél elérhetése, akár nyolc évi hosszú tartamát, akár a benne folyó munkának az összes szellemi erőket próbára
