Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1909
Tartalomjegyzék
38 jeseu céltévesztett volna nyelvtanítási törekvésünk. Ámde a grammatika nem nyelvtanulásra, hanem a nyelv szerkezetének, törvényeinek tudatos megismerésére és anyagának tudatosan helyes, szabatos használatára való. Ebből aztán az is következik, hogy a nyelv gyakorlati bírásának és használatának meg kell előznie a grammatikája tanulását, mert különben nem vizsgálhatnék természetét, szerkezetét és törvényeit; ami más szóval any- nyit jelent, hogy a nemzeti nyelv tanának helye a nemzeti nyelvtanulmányoknak nem az elején, hanem a végén, a szorosan vett irodalmi oktatás előtt van. Ez a felfogás érvényesül ügy az elemi, mint a középiskolák tantervében. Amaz már a fejezetcímében is, melyben erről szól, kifejezi ezt a helyes felfogást: Nyelvtani magyarázat az olvasmánnyal kapcsolatban. Három célt tűz eléje. Az első a helyes beszéd, amire a nyelvalakoknak csakis öntudatos használata fogja a gyermeket vezetni; a második a helyesírás, amit teljesen elsajátítani szavaink elemeinek s nyelvünk szerkezetének ismerete nélkül nem lehet, s a harmadik az értelem és gondolkodás fejlesztése az absztrakciók irányában, mely célra legtöbbet a nyelv elméleti megismerése tehet. E hármas cél épen elegendő ok arra, hogy a grammatika az elemi iskolában is helyet nyerjen; ha azt nem akarjuk is figyelembe venni, hogy egyúttal általános, minden nyelvben közös grammatikai fogalmak (pl. mondat, alany, állítmány, ige, névszó) megismerésére is vezet, melyek birtokában az idegen nyelvek (latin, német) tanulása a középiskolák első osztályában nem gyötrelem és kárbaveszett fáradság, hanem állandó érdeklődést keltő sikeres foglalkozás. Ámde, hogy a grammatika tanulása mindezt eredményezze, a tanítást egészen helyesen kell végeznünk, azon elv szem előtt tartásával, mely a két iskola Utasításaiban egyként van kifejezve. Eszerint a „nyelvtani elmélet tudása nem cél, hanem eszköze a gyakorlati cél elérésének.“ E cél a népiskolában — mint láttuk — „a nyelvtudaton alapuló helyes beszédre és helyesírásra szoktatás“ ; a középiskolában pedig ezen szó- ról-szóra ismételt feladat mellett ,,az elemi iskolából hozott nyelvtani ismeretekre támaszkodva a nyelvtan általános kategóriáinak megértetése, amivel alapul szolgáljon az első idegen nyelv tanításában“. S mert a szorosau egymásba fonódó célt egyazon úton-módon, az eddigi nyelv- tanulásban érvényesült gyakorlati eljárással akarja elérni, nyilvánvaló, hogy a két iskola közül el kell tűnnie annak az űrnek, mely ezidő- szerint szinte általános és állandó ok a panaszra. S el fog tűnni, ha az elemi iskolákban is általános lesz a középiskolák két alsó osztályában immár mindenütt uralkodó modern nyelvtantanítás, melyet az elemi iskola — mint fentebb láttuk — már azzal megkezdett, hogy a nyelv tanulása végett növendékeivel a szavakat más és más szempontok szerint csoportokba gyüjtette. Az elemi iskola tanítója tehát a
