Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1908
Tartalomjegyzék
4 uralomra juttató irány, sokat ártott a művészeteknek, a kritikát meg épen tönkre tette. A dekadens világfelfogásban gyökerező impresz- szionista kritikának gazdag frázeológiájával ki lehet menteni, sőt fel lehet magasztalni a dekomponált agyvelő, a kificamodott észjárás legzavarosabb, sőt legaljasabb megnyilatkozását is. A külföldről importált irodalmi divatnak nincs olyan hóbortja, amelyre a hitelesítő bélyeget rá ne ütné s így jogosultságát ne hirdetné. Az eszthetika és morál korlátozó' elvei szerint a filiszter észjárásnak „házikenyér-bölcseségei“. Ezeket mélységes megvetéssel sújtják azok, akik koruk szellemi világa fölé emelkedve fejlettebb műérzéköket a „holnap“-tói, a jövendőtől előlegezik. A haladás nevében elharsogott nagy frázisoknak a nagyközönségre minden időben igen nagy hatásuk volt. Még a gondolkodókat is zavarba hozhatják és megtéveszthetik az ilyenféle, sokszor hangoztatott kérdések: Ki az, aki a tehetség jogán kívül esyéb jogokat, az irányok jogát akarná dekretálni? Ki az, aki az irodalmat más szempontokból akarja megítélni, mint tisztán irodalmiakból? Ki mer elvi állásponton ítélkezni azok felett, akiknek nincs más eltökéltségük, mint hogy írói kvalitásaikat magukból vegyék: a maguk elkeseredését, a maguk hitét; a maguk cinizmusát, a maguk hajótörését, a maguk zenéjét Írják meg?1 Ne csodáljuk ilyenek után, ha az irodalmi termékek értékének megbecsülése körül ma teljes fogalomzavar lett úrrá. És vegyük ehhez még a gúnyt, a megvetést, a lekicsinylést, amely az elmaradottaknak: a hagyományokat tisztelőknek, a szép, jó és igaz örökérvényű elveit megbecsűlőknek nyomában jár. Sokan, hogysem kivennék belőle részöket, hajlandóbbak saját jobb meggyőződésöket is feláldozni a „haladás oltárán.“ Látnivaló, hogy az eszmék zűrzavarában tájékoztatással csak a kritika szolgálhat. Az igazi, modern kritika, amely az irodalmi evolúció jelenségeivel szemben nem marad meg régi, merev szabályok sáncai között, azonban tisztában van azzal, hogy hol végződnek az idejöket múlt, iskolás elméletek és hol kezdődnek a korlátok, amelyeket még a legnagyobb alkotó művésznek is tiszteletben kell tartania. Ennek a modern kritikának irányelveit akarom összefoglalni és történeti alapon igazolni a következőkben. Számot akarok adni a gyakorlatban is követett okulásaimról, amelyeket részint az egyetemes kritikai szellemnek fejlődéstörténetéből, részint nemzeti irodalmunk múltjából, legfőbbképen azonban mestereimnek: Gyulai Pálnak, Beöthy Zsoltnak, Péterfy Jenőnek, Riedl Frigyesnek meg más érdemes kritikusainknak módszeréből merítettem. 1 Fenyő Miksa: Hadi készülődések. Nyugat. 1909. 1. sz. 48. 1.
