Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
43 templomának kriptájában. Szeptember 2-án volt a gyászszertartás, az 1424-iki régi magyarországi breviárium e napon jelzi „Depositio S. Henrid Duds et Confessoris,“ azaz Szent Imre herceg és hitvalló sírba- tételének ünnepét.1 Utóbb sírhelyét elfeledték. Székesfehérvárott 1734- ben került fölszínre ásatás közben egy föliratos kő, mely a munkások gondatlansága folytán nagyon megrongálódott ugyan, de azért ezen feliratot mégis megállapították rajta: REVEREN . . . PATR . . . OMNICI PREPOSITI HIC DIVI STEPHANI C . . . A . . . SCISSIMA PROLES DUX EMERICUS . . . . ÜR ESSE SATUS. Ebből kitűnik, hogy Domonkos nevű prépost megújította Imre síremlékét. Ilyen nevű prépost 1344-ben volt Fehérvárott. Pray a sírfeliratot ekképen egészítette ki: 1 2 * REVERENDISSIMI PATRIS DOMINICI PRAEPOS1TI. HIC DIVI STEPHANI QUONDAM SANCTISSIMA PROLES DUX EMERICUS NOSCITUR ESSE SATUS (vagy SITUS). Itt volt tehát Szent István fiának, a szent életű Imre hercegnek nyugvó helye. A temetés után Szent Istvánt és az ország nagyjait leginkább a trónörökösödés kérdése foglalkoztatta. Kire szálljon Szent István koronája ? Imre életirata szerint a temetés után „a jegyes bizonyságot tőn Imre szűz életéről.“ És e legenda nyomán a későbbi írók mind megemlékeznek arról a jámbor hagyományról, hogy Imre magát isteni sugallatból a veszprémi egyházban a szüzesség örökös megtartására kötelezte, csak atyja akaratából kötött házasságot és fogadását a házasságban is szentül megtartotta. Pálma8 és Molnár4 megjegyzik, hogy ebben Szent Henrik császár példáját követte, ki Kuniguudis császárnéval hasonlóképen élt. Az Acta SS. Hungariae-ben Kálmán hercegnek, II. Endre fiának Salomeával, továbbá Boleszló lengyel királynak Kingával, IV. Béla leányával való házasságáról hasonlót olvasunk. Imrét az egyház e régi hagyomány alapján liliommal, az ártatlanság symbo- lumával jelképezte. Mindamellett a legenda elbeszélése biztos alapot nem nyújt. Poncelet bollandistával együtt azt mondjuk, hogy szeretnénk más, Imre korához közel álló, tekintélyes, hitelt érdemlő forrást megszólaltatni. így ugyanis önkéntelenül fölmerül a gyanú, hogy ezt a 1 Péterfi: Sacra Concilia p. 34. ’Pray. Diatribe in dissertationem hist. érit. de S. Ladislao p. 121. not.; Katona: Hist. Grit. I. 389—90. • Notitia Rer. Ungar. Editio III. p. 241. 4 Anyaszentegvház történetei, I. 314. 1.
