Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907

Tartalomjegyzék

42

vokra különös hatalmat adott atyja.1 Pray György Imre herceg mindkét cimét elveti, ez utóbbit már csak azért is, mert a régi magyar- országi breviáriumokban és missalékban nem fordul elő, már pedig a sclavoniaiak nem ismerhették jobban Imrét, mint mi. Azután megcáfolja a „dux Syrmii“ cimet, mely tulajdonképen régi emlékeinkben nem is olvasható és új címnek, a „dux Transylvaniae“-nek jogosultságát vitatja.1 2 De ez tisztán önkényes feltevés; a későbbi állapotok visszahelyezése Szent István korára. Ugyanis későbbi királyaink alatt volt szokásos, hogy a koronaörököst vagy egyik királyi herceget az ország keleti részén kihasított tartomány kormányzójává tették meg.

Egyéb feljegyzést is találunk Imre hercegről. Aventinus mondja el bajor krónikájában, hogy Szent István II. Henrik halála után Kon- rádhoz követséget küldött és „örökösödési jogon“ Imre fia számára követelte a bajor trónt. Mivel Konrád e kérelmet elutasította, Szent István megizente Konrádnak a háborút.3 Erre alapítja Katona azon állítását, hogy a bajorok szent Henrik halála után újra szentet akartak uralkodójuknak, ezért egész komolyan arra gondoltak, hogy Imrét választják meg.4 Aventinus híradása azonban téves. Szent István és Konrád közötti ellenségeskedésnek egészen más oka volt.5 Brunner András6 Aventinus ezen adatát, mint tarthatatlant, elvetette, Stilting7 kevés hitelt tulajdonított neki. Poncelet újabb történeti munkák nyomán mégis bevette az „Acta S. Emerici“ adatai közé.8

Imre korai és hirtelen halála lesújtotta az egész nemzetet. „Nagy siralma lön a községnek, de kivált az ország nagyjainak, kik között az elhagyatott atya keservesen felsóhajtoz vala. Mert látván, hogy maradékának reménysége nélkül egymagára maradt, fiát lelkének szerelmében gyászolá.“ 9 „Sirat.á tehát atyja vigasztalhatatlanul egész Magyarországgal, szertelen fájdalommal és szomorúsággal, . . . különösen amiatt, mert véréből senki sem vala méltó, hogy az ország koronájával felmagasztaltassék és aki a keresztény hitben oly új nemzetet abban megtarthassa.“ 10 A koronázási ünnepély helyett temetésre gyülekezett a nép Székesfehérvárott, ott temették el Imre herceget Boldogasszony

1 Büdiiiger: Oesterreichische Geschichte, tom I. p. 426. not. 6.

s Pray i. m p. 57—70.

8 Annales ducum Boiariae, lib. V. c. 6.; Bayerische Chronik, lib. V. c. 21.

* Hist. Crit. I. p. 341 — 42.

8 Karácsonyi János: Szont István király élete, 25. 1.

6 Annales Boici. P. II lib. 5.

7 Act. SS. Sept. tom. I. p. 539, num. 335.

8 Poncelet i. m. 484. lap. Alul a 13. számú jegyzetben felsorolja az ide vonatkozó történeti müveket.

9 Hartvicus c. 20 Florianus I. p. 58.

10 Kézai: Gesta Hang. c 24. Florianus II. p. 78.