Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1907
Tartalomjegyzék
8 léseken kívül 1903-ban díszes színpaddal ajándékozza meg az intézetet, s ezzel lehetőkké teszi iskolai színielőadásainkat, amelyek révén míg intézetünk történelmének fényes lapjai gyarapodnak, egyúttal nevelő munkánk is sok tekintetben eredményesebbé válik. Ezt a munkát támogatja évről évre anyagi jótéteményeivel is, amelyekkel lehetővé teszi, vagy legalább is megkönnyiti sok szegény tanúlónak iskoláztatását. Mikor 1898-ban az apostoli király ünnepélyesen eltemettette dicső elődjének, III.- Béla magyar királynak földi maradványait, Vajda Ödön nemcsak azzal rótta le kegyeletét a ciszterci rend magyarországi alapítója iránt, hogy rendjével együtt résztvett temetésén és érckoszorút helyezett ravatalára, hanem egyúttal nevére ösztöndíjat is alapított a négy rendi intézet számára. Évről évre megújúló segélyezésein kívül igen sok szegény tanúlónak engedi el a tandíjat. Kormányzása alatt az egri főgimnázium tanulóinak elengedett tandíj összege immár 32 ezer koronát tesz ki. Az apostoli király, méltányolni akarván közhasznú, áldásos tevékenységét, először a Lipót-rend, majd a Szent István-rend kis keresztjével tüntette ki. Legutóbb pedig, ötvenéves papi jubileuma alkalmából, a magyar főrendiház tagjainak sorába iktatta. Intézetünk tanári karának hozzá ezen alkalomból intézett üdvözlő soraira a következő, igen jellemző, mert nemes gondolkodásmódját híven kifejező választ írta: „Nagyon jól tudják, Krisztusban kedves Fiaim, hogy mindenkor iparkodtam megfelelni a kötelességeknek, melyek reám, mint rendünk igénytelen főnökére nehezedtek. De abban a nézetben vagyok, hogy ez a kötelességteljesítés még nem olyan érdem, mely kitüntetésre méltó lenne. S ha most mégis a külső világ részéről is kitüntetésben részesülök, azt hiszem, ebben részök van a rend tagjainak is, akik szintén odaadó buzgósággal s csüggedést nem ismerő lelkesedéssel iparkodtak úgy hazánknak, mint egyházunknak javára lenni. Azért most, midőn szíves jókívánataikat megköszönöm, arra kérem egyúttal Önöket, támogassanak engem tovább is szeretetükkel és ragaszkodásukkal a munkában, mely roskadozó vállaimra nehezedik, mert hiszen most már csak így felelhetek meg azon nagy kötelességeknek, amelyeket magamra vállaltam, mikor a rend érdemesnek tartott arra, hogy fejévé válasszon.“ Miután a királyi kegy a zirczi apát nemes alakjára irányította az egész ország figyelmét, intézetünk sietett leróni hálája adóját egy ünnep keretében, amely előrevetett fénysugara akart lenni Zircz magasztos ünnepének. És csakugyan azzá is lett. Azzá avatta a tanári karnak és ifjúságnak igaz szeretetből fakadt lelkesedése, mely teljes mértékben magával ragadta és igazán ünneplő hangulatba hozta a díszes közönséget is. Legszebb bizonysága volt ennek az a távirat, melyet még az ünnepség folyama alatt Heves vármegye alispánja és
