Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
47 pedig- kiöli a szívből a felebaráti szeretetet; erre pedig isteni törvény kötelez minden embert (IV.). Az eddigiekben jobbára általános elveket közöl, a két utolsó könyvben gyakorlati tanácsokkal szolgál. Az V. fejezetben a szülőknek gyermekeikhez, a VI.-ban a gazdáknak alkalmazottaikhoz, cselédeikhez s általában a szegényekhez való viszonyát tárgyalja. Aki eleget tesz mindkét irányú kötelességének, biztosítva van a restség ellen. Az asszonyok kötelessége kétirányú; egyik a gyermeknevelés, másik a gazdasszonykodás. A gyermeknevelés a születésnél kezdődik. „Ha a természet annyi erőt adott az asszonyoknak, hogy a gyermekeket hordozhassák és szülhessék, annyit is ad nekik, hogy azokat szoptathassák; nem egész, hanem csak félanya az olyan, aki nem maga szoptatja világra hozott magzatját“. A dajkatartás egészségi, erkölcsi s szellemi tekintetben egyaránt káros. Az a szokás, hogy a „főrenden levő asszonyok nem magok szoptatják gyermekeiket, leginkább a restségtől vagyon“. „Persze“ — folytatja tovább — „a sok baj, a sok alkalmatlan sírás elijeszti őket a gyermekneveléstől, de abban meg gyönyörűséget találnak, hogy kutyájokat saját kezökkel ápolják, fürösszék s táplálják“. A gyermek nevelésének ideje három szakra oszlik. Az első időszakban (1 — 8 évig) nagyobbrészt testi a nevelés, s ez az anya feladata. Mikor aztán „az akarat és különböztetés benne kitetszik“, a szellemi nevelés gondja első sorban az apát illeti (8—23 évig). A harmadik időszakban saját szárnyára kell bocsátani az ifjút. „E harmadikban sírhat vagy örülhet jó vagy rossz neveltetéséért“ (54. old.). A nevelés ideje úgy az első, mint a második időszakban olyan drága, hogy nincs olyan óra, melyben ne kellene tanítani a gyermeket egyfelől arra, hogy „emberséges ember“ legyen belőle, másfelől, hogy majdan az életben be tudja tölteni „hivatását“. Az erkölcsi nevelés nincs időhöz kötve, már a bölcsőnél kezdődik, mert „az ember élete azon a szoktatáson áll, mint amelyet adnak neki gyermekségében“. A nevelésnek egyéninek, pszichológiainak s tervszerűnek kell lennie; a kísérletezésnél s *Szeszélynél nincs veszedelmesebb a nevelésben. A gyermeki lélek hajlamát, „szándékát, akaratját“ ki kell tapogatni s rossz irányú nyilvánulatait csirájokban kell elfojtani. Erre vonatkozó okos tanácsa így hangzik: „A gyermeknek élete első szakában minden mozgása csak az ételért vagyon. Nem kell neki semmit is adni, midőn sírva vagy haraggal kér valamit; az ő kis elméjében megutálja még mindezeket, és látván, hogy haraggal semmit sem nyerhet, és ha enni akar, jámbornak, szófogadónak, csendesnek és tűrőnek kell lenni, a jó erkölcsnek zsengéjét adják beléje, szófogadóvá és csendessé teszik (57.). A továbbiakban a fiúk testi s szellemi nevelésére ad részletes
