Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
43 vők a vallásra nem sokat adnak, közönséges náluk az „utálatos esküvés és káromkodás, a tisztátalanság, a duellum, a húzás-vonás, lopás és erőszakoskodás.“ „Óh! fiam“ — sóhajt fel aggódó lélekkel — „hogy ha valamely szükség erre a rendre viszen, tudd meg azt, hogy eléggé nem félhetsz veszedelmitől“ (598.). Azért csak az legyen katona, aki magában a „hadi rendre“ nemes hivatást érez; ez meg nem más, mint a haza és király hűséges szolgálatának vágya. Akit a „szabados élet“ vagy a „heverés“ vonz a katonasághoz, az vétkezik Isten, hazája s önmaga ellen (600—602.). A többi „világi rend“-del igen röviden végez. ,,A prókátoroknak s nótáriusoknak a tudatlanságot igen kell kerülni, rossz pert nem kell felvállalni .............helytelen perlekedést ne tanácsoljanak a kételkedő d olgokban, a csalárdságot, álnokságot, ravaszságot, igazságtalanságot elkerüljék, másokra se becstelenséget se gyalázatot ne mondjanak, semmi olyan titkot ki ne nyilatkoztassanak, amely a dologhoz nem tartozik, a peres feleket ne szenvedtessék hosszas voltokkal és halogatásokkal ; hamis ítéletet ne tétessenek, se több jutalmat munkájokért ne kívánjanak, mintsem érdemelnek, főképen a tehetetlenektől stb.“ Az orvos doktoroknak, kikre nagy szükség van „az emberek életének és egészségének megtartására, hivatallyokban“ tudósoknak kell lenniök, főleg a baj felismerésében; de legyen arra is gondjok, hogy a beteg leikéről is idejekorán „rendet tehessen“ (604.). A kereskedőknek s mesterembereknek kerülniük kell a tisztességtelen versenyt, a mód nélkül való nyereséget, pox-tékájoknak meghamisítását, mert ezekkel kárt tesznek nemcsak embertársaiknak, de saját lelkök üdvösségében is. Miután így elkalauzolta „fiát“ „első ifjúságának végére“, a házas életről, örömeiről, áldásairól és sok veszedelméről, továbbá a „nő- telenség rendéről“ oktatja ki növendékét. Befejezésül még egyszer szívére köti azt a sok oktatást s jótanácsot, melyet az egész könyvben előadott. Szántszándékkal ismertettem Az ifjak kalauzá-t ily részletesen. Ha a felületes vizsgálat azt a gondolatot keltené is bennünk, hogy biz ez a könyv hangja, iránya, felfogása miatt már a múlté, hadd győzze meg az olvasót az elmondott tartalom, hogy benne olyan alapigazságok vannak kifejtve, melyek nem változhatnak meg a divattal, melyek örökérvényüek, melyek úgy az egyén boldogságának, mint a közjónak dönthetetlen princípiumai. Isten, szülők, haza, emberiség s minmagunk iránt tartozó kötelességeink vannak benne épen oly meggyőzően, mint megindítóan kifejtve. Nincs az életnek olyan útvesztője, melyben eligazodásra utat ne mutatna. Valóságos Parainesis ez, mely nem pusztán elvi fejtegetésekkel, hanem szentírási, történeti s életből vett példákkal vezeti az ifjút a jó, szép s igaz örök eszméje felé. Amit a ke-
