Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906

Tartalomjegyzék

38

De akadályai is vannak a jó erkölcs megszerzésének (III. k.). Ilyen mindjárt az oktatás fogyatkozása, a tudatlanság (v. ö. Catechismus előszava). Csak azt lehet szeretni, amit megismerünk, s ha a jóra nem tanítanak bennünket, magunktól nem ismerhetjük meg. A szülők és tanítók követnek el e részben legtöbb mulasztást.

Sokat árthatnak a szülők gyermekeiknek észszerütlen kedvezéseik, vak szeretetők, rossz példaadásuk vagy rosszra tanításuk által is. „Nyomorult Atyák — támad rájok szokatlan szenvedélyességgel — kik azzal az esztelen kedvezéssel az örökös veszedelemben vetik a gyermekeket, hasonlók azokhoz az ostoba állatokhoz, kik addig ölelgetik fiokot, hogy megölik; vak atyák, nem látjátok-e, hogy az a kegyesség, amellyel vagytok gyermeketekhez, oly nagy kegyetlenség, hogy nagyobbal nem lehettek hozzájok, és nem volnátok olyan kegyetlenek, hogyha a magatok kezével ölnétek meg őket, a bizonyos lévén, hogy ezen kegyetlenséggel csak a testeket vesztenétek el, de a kedvezéstekkel elvesztitek lelkeket és üdvességeket. Eljő még az idő, amelyben a gyermekeitek, akiket most kecsegtettek, átkozni fognak titeket, boszuállást kérnek Istentől ellenetek és bévádolnak titeket az ő ítélő széke előtt, mint nyomorúságoknak okait, valamint az olyan, akit hogy halálra ítélték volna, kiáltani kezdé: nem a bíró, hanem az anyám küldött a halálra“ (223. 1.).

Akadálya a jó erkölcsnek a gyóntató papok gondatlansága vagy tudatlansága. Vannak gyóntatók, akik csak felületesen, könnyelműen hallgatják ki a gyermeket s a bajt, főképen a tisztátalanságot, mely legközönségesebb az ifjak között, vagy nem tudják, vagy nem akarják orvosolni. Aztán az engedetlenség az intőszóval, a '„magahittség" más tanításával s tanácsával szemben; továbbá az állhatatlanság a jóban s a . jónak szégyene. Gyenge akaratú, kislelkű ember az olyan, aki a romlott szívűek előtt restelli vallásosságát, szíve jóságát, s inkább elhallgattatja lelkiismerete parancsoló szavát, csak az erkölcstelen, vallástalan, „hamis“ embereknek megnyerje tetszését (240—243. 1.).

Legfőbb akadály mégis a rossz társaság. Az ifjú, aki kellő oktatásban részesült, akit a szülők esztelen kedvezése meg nem rontott, aki megszerezte a jóravalő készséget s elég erős volt a hitvány jellemű emberek kicsinylésével, megszólásával s gúnyolódásával szemben, a ' rosszak társaságában, ha nem kerüli őket, biztosan elbukik. „Nem tudom — úgymond — a kettő közül melyiket kell inkább szánnom, azo- kot-é, akik olyan hamisak, hogy beszédekkel és példájokkal veszedelmit okozzák attyafioknak, vagy azokot, akik meghagyák magokot tőlök rontani, és hogy nem kerülik el inkább az ő társaságjokot, mintsem a pestisben levőkét“ (245. 1.).

Különösen két dolog ártalmas a rosszak társaságában, a beszéd és a példa; mert „a gonoszoknak olyan nyelvök vagyon, mint a kígyók-