Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
39 nak, s a bűnösök szája olyan, mint a koporsó“1, a példának pedig „kimondhatatlan ereje vagyon az ifjak elméjin. A barátság, melyet a hamisakkal tesznek, a kedvezésre vezeti őket, a kedvezés pedig a követésre“ (249. 1.). Az ifjaknak különösen az olyan emberek társaságát kell kerülniök, akik dicsekednek azzal, hogy „a gonoszság utain járnak“, hogy szemérmetlenek, hogy részegesek; akik gúnyolják az erényeket s a vétkekre csábítanak; az olyanokét, akik kétszínűek, akik „heverő és henyélő“ 1 2 életet élnek s a hivatalukkal járó kötelességeiket nem teljesítik (250—253. 1.). Egész fejezetet szán e könyv a „heverő és henyélő“ életrajzának. Méltán, mert minden bajnak a henyélés, a tétlenség az okozója. Emiatt marad el a tanulás, ez szerzi az engedetlenséget, a munkától való fázást; a henyélés „anyja“ az állhatatlanságnak, mert a tétlen ember örökösen csak tervezget, ma ezt akarja, holnap mást, de igazában semmit sem tesz (254.). A henyélő életnek csak a gyönyörűség, csak a mulatság az ingere; csak a jóllakás, csak az alvás a legfőbb „hivatala“ s legnagyobb foglalatossága. A tétlenség hajtja az ifjút a rossz társaságba, a veszedelmes mulatságokba, s mivel a semmittevés az ördög párnája, főfőoka az érzékiség elhatalmasodásának, melegágya a tisztátalanság bűnének, a szemérmetlenségnek (256—259.). Az élet legártatlanabb korát, az ifjúkort, az érzékiség támadja s rontja meg leginkább. Szentírási, történeti s tapasztalati példákkal s rendkívül finom lélektani elemzéssel bizonyítja, hogy a tisztátalanság megrontja a testet, megbénítja a szellemet s elveszti a lelket. Kerülniök kell tehát az ifjaknak mindazt, ami bennök az érzékiséget növeli: a henyélést, az ételben, italban való mértékletlenséget, a rossz társaságot, a fajtalan beszédet és az erkölcstelen könyveket, az elméknek valósággal „mirigyét“ (285—290.). Másfelől meg kell ragadnia azon eszközöket, melyek az önmegtagadásra, az érzékiség felett uralkodásra segítik s a vele vívott küzdelemben támogatják. Ezek sorában első a szívből jövő, öntudatos imádság, azután a hasonló motivumú gyónás, a lelki vezér jó tanácsának időről-időre kikérése, az ájtatos s általában a jó könyvek olvasása s mindenekfelett a munka, mely az elmét elfordítja a rossz gondolatoktól és „elveszi a testtől az időt, hogy az okosság ellen támadjon“ (291 — 294. 1.). E könyv utolsó fejezeteiben részletes tervet nyújt, mely szerint az ifjak biztosan és sikeresen legyőzhetik a „tisztátalan kísértéseket“. 1 Szentírási helyek. 2 A tétlenségről Mikes más munkáiban is sűrűn van szó. Sőt egyik munkája: „Az idő jól eltöltésének módja“ egyenesen erről szól.
