Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
37 Foglalatoskodjék az ifjú azon munkakörben, mely neki osztályrészül jutott, de különösen a tudományos pályára készülőknek kell magukat „a munkában foglalniok“, mert amit ifjúkorukban elmulasztottak, azt helyrehozni alig lesznek képesek, s majdan nem tudnak megfelelni annak a „hivatalnak“, melyre őket Isten kiszemelte. S ha fiatalkorukban elvesztegetik a tanulásra való időt, egész életökben „henyélők és haszontalanok“ lesznek minden jóra. (168). Többi intése ily sorban következik: Ismerd meg magad. Ez a tudományok tudománya. Olyan szükséges ez, hogy ezt a két szót még a „pogányok“ is igen tisztelték. A „magamegismerés“-re különösen az ifjúnak van szüksége, mivel „az indulatok azon időben kezdenek nevekedni és erősödni.“ Nagy igazságot fejez ki a klasszikus mondás: „Principiis obsta, sero medicina paratur. Cum mala per longas invaluere moras.“ Mit ér, ha az ifjú minden tudományt megszerez is, de önmaga megismerésével nem törődik. Az életben úgy^ fog járni, mint az a „filozófus“, aki a csillagok járását vizsgálta, de mivel nem tekintett a lába alá, feneketlen verembe esett (171.). Olvass jó könyveket. Tudóssá a tudományok tanulása által lehet az ember, „jó-erkölcsűvé a jó erkölcs tanulása nélkül senki sem lehet.“ Ámde a tanulás eszköze nemcsak ez élőszó, hanem a jó könyv is. Szent Ágostont is a jó könyvek térítették meg. De hogy az olvasás hasznára legyen az ifjúnak, arra kell törekednie, hogy általa ne csak az elme művelődjék, hanem a szív is nemesedjék. A hasznos olvasásnak bizonyos feltételei vannak. Ilyenek: jobb keveset jól, mint sokat felületesen olvasni; csak értékes, tartalmas munkát (Kempis Tamás, Szent Ágoston) érdemes tanulmányozni; légyen az olvasás rendszeres; egyes részeknek elhagyogatása a megértés rovására esik; egyfolytában csak keveset szabad olvasni, de hogy az ifjúnak mennél nagyobb hasznára legyen az olvasás, egy könyvet át meg át kell tanulmányoznia (177.). Kerüld a rossz könyveket, mert ezek „a jó szokások mérge.“ A rossz könyvek keltik a kételyeket, terjesztik a tévelyeket; megrontják az ítéletet s a szívekben felgyújtják a „tisztátalan szeretetet.“ Ilyenek a heretikus, az istentelen, vallásgunyoló, a szemérmetlen és fajtalan könyvek s íratok. Ezek közé sorozza a szerelemről való könyveket, a magyar és deák verseket is (180. 1.). Az a puritán szellem nyilatkozik meg ebben, mellyel a XVI., XVII. században a virágénekeket kárhoztatták. Jóerkölcsü személyekkel társalkodjál, mert semmi sem annyira veszedelmes, mint a példa. Ezért az ifjú csak az olyanok társaságát keresse, akik „meghaladják idővel, bölcseséggel és jó erkölccsel“, vagy ha vele „egyidősü“, kit barátjának fogad, legyen „szemérmetes, ájtatos- ságra s jó cselekedetekre hajló“ (184.).
