Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906

Tartalomjegyzék

26

kezetesen elhallgatja a szerző nevét. Dézsi Lajos jeles kis forrás- tanulmányában, melynek alapján írom e részt, helyesen jegyzi meg, hogy bizonyára nem az volt ennek oka, mintha eredeti müvek gyanánt akarta volna azokat közzé tenni: mert akkor azt sem írta volna meg, hogy „idegen országban idegen nyelvből fordíttatott magyarra.“ (Az idő jól eltöltésének módja), vagy egy másikon, hogy „idegen nyelvből való fordítás“ (A keresztnek királyi útja.). Különben is a munkák természete, a bennök feltűnő nagy theologiai jártasság, a szentírásnak, egyházatyáknak sokoldalú s bőséges ismerete magukban is elegendő okok volnának arra a feltevésre, hogy e műveket egészen eredetieknek ne tartsuk.

Az irányt, amely felé a kutatóknak tapogatózniok kellett, maga Mikes szabta meg. Két levelében is (Huszár József báróhoz intézett

1. és 2. levele) a francia irodalmat jelöli meg forrásul. Első ismertető- jök, Pulszky Ferenc, erre nézve csak általános megjegyzéseket tett (Kisfaludy-Társ. Évi. X. 1875. 158 1.). Abafi Lajos szintén érinti az eredetiség kérdését. Inkább sejtés, mint meggyőződés alapján azt állítja, hogy Mikes nem szószerint fordított, hanem egyéb olvasmányainak felhasználásával legtöbb esetben átdolgozta az eredetit. Persze nem volt semmi biztos alapja, amelyen mozoghatott volna. 0 még nem ismeri a forrásokat. Ezt a sejtését csak erősítette P. Szathmáry Ká- rolynak a Kisfaludy-Társaságban a Mulatságos napokról nyilvánított nézete, mely szerint e mű „tökéletes átdolgozás“, s igazolta mindkettőjök véleményét Szilágyi István felfedezése (v. ö. Gomezné „Les Journées amüsantes“. Figyelő, 1878.).

Az első biztos adatot Szilasi Móric nyújtja (Egy. Phil. Közi. 1880., 334—336. 11.). Az izraeliták szokásáról és A keresztényeknek szokásiról szóló művek eredetijét Claude Fleury (sz. 1640 ben Párisban, rnegh. 1723-ban), elsőrendű egyházi írónak, a „Histoire ecclesiastique“ szerzőjének müvfci közt sikerűit megtalálnia. Amannak eredetije Moeurs des Israelites (Par. 1681.), emezé Moeurs des Chrétiens (Par. 1682.). Kohn Ármin Claude Fleury német fordításával (Claudii Fleury, des Herzogs von Vermaudois und anderer kőnigl. französischen Prinzen Instructoris fürtreffliche zwey Tractaten. In deren Ersten die Sitten derer Israeliten etc. kurtz, jedoch genugsam beschrieben werden. In deren Zweyten die Sitten derer Christen etc. 1744. Magyar-Zsidó szemle, 1891. 9. sz.) hasonlította össze a szóban levő müveket s a fentebbi eredményre jutott.

Ugyancsak Claude Fleurynak egy másik müvét, a Histoire de íancien et du nouveau testament címűt, fordította le Mikes — Szilasi szerint — A sidók és az uj testamentumnak históriája címmel. Csak természetes, hogy ilyen előzmények után a többi munkák eredetijét is a Fleury művei közt keresték (L. Egy. Phil. Közi. id. h.). Eddig eredménytelenül.

De sikerűit Kun Sámuelnek a Catechismus formájára való közönséges