Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906
Tartalomjegyzék
16 A hazai közállapotok Mikes korában. (Riedl.) A felvilágosodás nagy szellemi forradalma meggyujtja á mi gondolkozóink lelkét is, de végső hatásában s eredményében nálunk nem mint a vallástalanság s minden isteni s emberi tekintélynek lábbal taposása, hanem mint józan szabadelvűség jelentkezik; nem a forradalom ijesztő, véres képében, hanem a szabadságharc Isten, ember előtt igazolt alakjában mutatkozik. Mindegy, az értelemnek ez irányú működése — hisz értelem s akarat a legszorosabb kapcsolatban, állandó kölcsönhatásban vannak — nem vész el nyomtalanul a kedélyvilágra nézve sem. A szabadelvüség itt-ott, koronkint valósággal szabadossággá fajult, főleg az ethikai életben, s romboló munkája megtermetté gyümölcsét a családi, társadalmi, politikai életben egyaránt. S itt kapcsolódik újra össze gondolkodásunk megszakadt fonala. Ekkor végzi tudatos munkásságát Mikes Kelemen más nemes lelkek társaságában, kik vele együtt leghitelesebb tanúi állításunknak. Szólaljanak meg egymásután. Zrínyi ekként beszél: A mostani nemes nem gondolja, micsoda az igaz nemesség, mivel nyerték a mi eleink a nemességet, s mivel tar- tatik meg is. Egy nemzet sem pattog úgy s nem kevélykedik nemesség titulusával, mint a magyar! maga (noha) annak megbizonyítására s conservatiójára, látja Isten, semmit nem cselekszik. Fiaink haszontalanul élnek, vagy otthon atyjoknál, anyjoknál; vagy, ha ugyan derekasan látni s hallani akarnak, egy magyar ur udvarába beállanak és szerződnek. Ott mit tanulnak ? Innya. Mit többet ? Pompáskodni, egy mentét arannyal megprémeztetni, egy kantárt pillangókkal megcifráz- tatni, egy forgóval, egy lódinggal pipeskedni, paripát futtatni; egy szóval esküdni, hazudni, és semmi jót nem követni .... Az úrfiak szintén illyek; az ital legnagyobb mesterség s mentői aljasabb, rosz- szabb lovászokkal társalkodnak, legnagyobb katonaságnak tartják Senki nem tanul jó tudományt, senki nem lészen szarándokká, hogy láthasson, hallhasson, tudhasson abból valamit hazájának szolgálni. (Zrínyinek Minden M. K. F. 1817. 178 — 179. 1.) Apor Péter a régi jó idők dicsérője s a Nájmódi ostorozója is megerősíti egy vonással e szomorú tapasztalatot: „Ha innya kezdett a fejedelem, gyakran ivott pedig, ott senkinek nem lehetett magát menteni, addig kellett innya, míg kidőlt az asztaltól, maga pedig egy veder bort megivott (336. 1.). Úgy eldőltek az asztali vendégek az sok ital miatt, mikor táncolni kellett, alig volt egynéhány férfi“ (399.). Keserűen jellemzi az erdélyi nemes embert: „Régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából kevély, cifra, felfordult állapotjában koldús- ságra változott.“ Egészen egykorú tanúságtételünk is van. Maga a nagy fejedelem Udvartartási szabályzatában így rendelkezik: „Mivel minden bölcs rendelé-
