Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1906

Tartalomjegyzék

15

mely vágyaitól elragadtatva túlszáguldott a jogosság és szemérem határán. (Taine III. K. 8. 2.)

Ne gondoljuk, hogy csak Londonban, Párisban sülyedtek ennyire az erkölcsi állapotok. Az egész kontinens nyögi nyomorúságos állapotát. A XVIII. századról érdekes jellemzést nyújt Kovachich M. a „Merkur für Ungarn“-ban (1786. Erst. Jahrg. Eilf. Heft.):

„ . . . S mi gyümölcse van a felvilágosodott gyalázkodásnak ? Talán előmozdítja az erkölcsöt? a felebaráti szeretetet erősbíti? a ragaszkodást a haza iránt növeli? a törvény, a törvényes felsőbbség tiszteletét öregbíti? a szeretetet s hűséget a fejedelmek iránt biztosítja? A következmény után csalóka e hiedelem. Az erkölcstelenség és romlottság oly nagy, hogy jobbításokra mód alig lehet; az öngyilkosságok, melyek azelőtt oly ritkák voltak, manapság alig eszközölnek valamicske megilletődést, mikor egyesekről hallunk; hitvesi hűség nem úri emberhez illő; a szemérem, mindkét nemen, paraszt bigottság számba megy; hazugság, csalás, ha finoman és elmésen történik, okosság ; szégyenkeznek a nyilvános vallásgyakorlatok miatt; a templomba farizeusként csak azért járnak, hogy lássanak és láttassanak; haszonlesés bont és köt barátságot; mások nyomora iránt oly érzéketlenek az emberek, mint fáradhatatlan szorgosok a magok hasznában; a haza- szeretet csak azon mértékben tengődik, amennyiben belőle közvetlen haszon háramlik, s ennek még azt is feláldozzák készségesen. A törvény szentsége nyomatéktalan a büntetés félelme nélkül: fegyházak, börtönök, gályák telvék a gonosztevőkkel s leginkább ott, hol a felvilágosodás nevelőanyja a filozófia: Angliában. (1096—97. 1.)

íme az emberi szellem tévedése egyik végletből a másikba! Túlzás ott, túlzás itt. Még szerencse, hogy nem nálunk, hanem idegenben, főleg Franciaországban, találjuk az erkölcsi fejlődés e legszélsőbb kü- lönbözeteit. Az erkölcs ingájának kilengése itt a legnagyobb úgy az egyik, mint a másik irányban.

Azonban mi sem élünk elszigetelve a nagyvilágtól, aminthogy nincs modern nép, mely idegen hatásoktól érintetlenül fejlődött volna. A nagy szellemi áradatoknak legalább utolsó hullámai hazánk földjét is csapkodják. Miként az iránytűt megrezegteti az elektromos áram, azonképen érzi meg a nemzeti lélek az idegen eszme- és érzésáramlatokat.

A magyarnak is megvan a maga keresztény középkora épúgy, mint felvilágosító százada. De a magyar ember veleszületett tartózkodó józansága érzéseit sohasem engedi azon fokra jutni, ahol lelki világát az indulatok és szenvedélyek egyfelől megszokták bénítani, tompítani, másfelől megrázzák s egész valójából kiforgatják. A középkori magyar ember lelkét is megtölti a keresztény áhítat jótékony melege, de „kisebb a vallásos láng, kevesebb a rajongás, mint nyugaton.“