Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1905
Tartalomjegyzék
7 mikor minden egyébről megfeledkezve teljesen rábízta magát a fiatal lélek varázshatalmú szellemének vezetésére, járta vele a bűvös, a szebb világot, s abban feltalálta a legtökéletesebb megtestesüléseit mindazon emberi testi-lelki tulajdonságoknak, amelyekért hevülni tudott? Es ime, előáll valaki, aki azt mondja: te meg vagy csalva. Mindez nem igaz, sőt nem is lehetséges. Az a világítás, amelyben a dolgokat látod, az nem az élet ragyogó napfénye, de még csak nem is Rembrand mester művészi világítása, amely a fény és árnyék keverésével épen az igazán jellemző vonásokat emeli ki. A színpadi tablóknak zöldes ben- gáli tüze kápráztatja csak szemeidet, amely mesés színben tünteti fel az idomokat, szinte elbódít, s nem engedi, hogy a körülragyogott alakoknak leglényegesebb tulajdonságait megismerjed. Igen, te meg vagy csalva. Amit eléd ad a nagy költő, az ellen tiltakozik a logika, a lélektan. — Nos? És azután? Hát von le ez valamit az édes órák gyönyörűségéből, melyeknek emlékezetét felidézi Jókai neve ? Sőt mikor később, tavasz elmúltával, magunk is észrevesszük, hogy csakugyan meg voltunk csalva, nem láttuk-e be addigra már, hogy az élet minden ajándékainál becsesebbek, drágábbak voltak ifjúságunk illúziói, aki tehát azokat építgetni segített, jótevőnk volt, aki meg kíméletlenül lerombolta őket, ellenségünk volt, nem tett bennünket boldogabbakká. Amiképen lehetünk mi tapasztaltabbak, lehetünk tanultabbak, lehetünk okosabbak, de boldogabbak semmiesetre sem vagyunk azóta, mióta tudjuk, hogy a tündöklő szivárvány csak természetes fénytünemény, nem égi híd, amely összeköti a menyországot a földdel. íme, ezért mondom és ismétlem én, hogy nehéz Jókait kritizálni. A kritikus nyomában sohasem jár népszerűség. Jókai kritikusa meg, mikor hideg ésszel boncolgat és ítél, határozottan ellenségévé tesz egy tábort, amely meleg szívvel, mohósággal, táplálékot kereső fantáziával, rajongással olvasva szerezte benyomásait. Én ez alkalommal tartózkodva a szoros értelemben vett kritizá- lástól, inkább bizonyos oknyomozó munkára vállalkozom. Tovább keresem s közelebbről vizsgálom Jókai nagy népszerűségének okait, amelyekre eddig csak úgy általánosságban utaltam. Mert hogy a népszerűség fénye, — minden egyébtől eltekintve és kizárólag csak a költőnek és olvasónak viszonyát véve tekintetbe, — még most is, haló porában is körülragyogja alakját, az bizonyos. Ettől úgyszólván minden törekvése ellenére sem foszthatta meg magát. Nem lesz itt egyébről szó, mint benyomások összegezéséről, amelyeket Jókai müvei minden olvasójában felkeltenek, ha nem is tud épen róluk számot adni. S ehhez az összegezéshez, ennek megértéséhez, nem kell semmiféle különös szakértelem, semmi iskolás esztétikai képzettség. Nem kell más, csak egy kis jó ízlés, egy kis világ- és emberismeret, csak annyi, amennyit minden müveit lélekben kifejleszt az élet.
