Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1905
Tartalomjegyzék
18 nak keretében megy végbe; a föld, a természeti viszonyok alakítólag hatnak az emberre, úgy, hogy az a világ minden táján más és más. A fantázia semmiből nem teremthet, még a legcsudálatosabb álomképek elemei is a valóságból vannak véve. Már pedig elsősorban a közvetetlen szemlélet nyújt neki anyagot; például könyvekből, képekből merített benyomások nem oly értékesek, nem olyan használhatók, mint a személyes tapasztalat útján szerzettek. Önkényt következik ebből, hogy minden regényíró azzal érhet el igazán nagy, maradandó hatást, ha saját hazája múltjából vagy jelenéből veszi tárgyát, amelynek keretét sikerrel alkothatja meg, — vagy ha már épen szüksége van arra, hogy elhagyja a hazai talajt, utazásai, helyszíni tanulmányai alapján beszél. Azt talán mondanunk is felesleges, hogy egy futólagos utazás tapasztalatai e tekintetben nem elégségesek. Sőt ha egy magyar író évekig külföldön tartózkodik is, vájjon képes lesz-e olyan képét festeni az angol, a francia, a német társadalomnak, mint ezen nemzetek írói? Nem okosabb-e tehát, mikor tárgy választásról van szó, itthon maradnia, ahol attól az időtől kezdve, hogy értelme ébredezni kezdett, folyton-folyvást szerezte benyomásait; ahol ismeri a levegőt, a földet, az életet, az embereket? Annyira igaz ez, hogy — Goethe tanácsa szerint — ha meg akarunk igazán ismerni egy költőt, el kell mennünk hazájába. Jókai — Gyulai Pál szellemes megjegyzése szerint1 — épen megfordítva okoskodik. Egész működése azt hirdeti világgá: ha ismerni akarsz valamely országot, légy költő, képzeld el! Alig lépte át, — legalább is fiatal korában, amelyre írói működésének úgy mennyiségileg mint minőségileg javarésze esik, — egyáltalán nem lépte át hazánk határait, mégis senki sem bajlódik többet az öt világrésszel, mint ő. A Csendes-Óceán szigetein épúgy otthon van, mint az északi sark jégmezőin ; Kelet fantasztikus épületei között, a nyugati világvárosok forgatagában, meg a tropikus őserdőkben egyforma bátorsággal mozog és rajzolja róluk a leghamisabb képeket, terjeszti a leghelytelenebb fogalmakat. Jókainak van külön földrajza, geológiája, asztromoniája, mechanikája, természetrajza. Míg más regényírók, ha épen szükségük van rá, hosszas fáradságot is szentelnek azon tudományok elsajátítására, amelyeknek vívmányait munkájokban bármi módon értékesíteni akarják, — mindannak tehát, amit az emberi tudás bármely köréből fantáziájuk alkotásaiba beolvasztanak, van valami szilárd alapja: Jókai, mint regényíró, mindenféle komoly tanúlmányt teljesen feleslegesnek tart. Az ő eljárása hangosan hirdeti, hogy „a zsenit nem kötik még a tudományok bilincsei sem“. Neki nem kell tanulnia, ő ha reá szőrül, csinálja a tudományt. Csodás fantáziája mindent pótol és bír az elliite- tésnek olyan varázserejével, hogy fiatal olvasói készpénz gyanánt 1 Jókai legújabb művei. Budapesti Szemle 1869. 13. k. 505. 1.
