Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1905
Tartalomjegyzék
II. A képzelet és működése életünk különböző szakaiban. Jókai képzelete és viszonya ítélőképességéhez. Jókai és a valóság. Példák, összefoglalás. ökösmarty egyik szép, fantasztikus költeményét a következő sorokkal vezeti be: Mit tudtok ti hamar múlandó emberek, Ha lángképzelödés nem játszik veletek? Ez nyit menyországot, poklot előttetek, Benéztek és mélyen elámul lelketek. A nagy költő, mielőtt belemerülne álmainak tündöklő világába, magasztalja az emberi léleknek azt a képességét, azt az erejét, amely előtte a csudás világot feltárja s benne kalauzolja: a fantáziát. És valóban, ha egy kissé gondolkodunk, be kell látnunk, bogy bár nagy dolgokat vihet véghez az emberi ész, — hiszen újabb meg újabb alkotásait mindennap csudáljuk, — nagyon sokra képes az emberi akarat, de igazi csudákat csak a képzelet művel. Egyrészt megindítója, mozgatója, segítője az értelem munkájának is, mert hiszen sok korszakalkotó felfedezésre mutatta már meg az utat. De megindítója, segítője az akarat munkájának is, amennyiben sok nagy tettre ragadott már egyes embereket úgy, mint nagy tömegeket a felizgatott képzelet. Másrészt meg elvonatkozva az anyagi haszon, az anyagi érdekek minden legkisebb árnyékától is, lelkünk e tehetségének köszönhetünk alapjában minden gyönyörűséget, amit földi életünkben élvezhetünk s épen ezért a Teremtő legdrágább ajándékának kell ezt tartanunk. Nemcsak a rózsaszínű álmok, gyönyörűséges ábrándok világát értem, — mert végre is ezek legtöbb embert csak ideig-óráig boldogítanak, s forrásaivá lehetnek igen sok sóhajtásnak, könynek, szóval: boldogtalanságnak, amint a költő is mondja: Ábrándozás az élet megrontója, Mely kanosaiul, festett egekbe néz! Nem gondolok tehát elsősorban erre, hanem azt mondom, hogy amit itt a földön az emberi társaságban, meg a természet világában is szépnek látunk, aminek szemlélete elragad, felemel, a gyönyörködés édes érzetével tölt el bennünket, azt mind nagyobbrészt nem a maga rideg valósága, hanem az teszi elragadóvá, felemelővé, gyönyörűségessé, amit
