Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
85 reájuk emlékezvén kényeket is ejtünk, de felemel bennünket az a tudat, hogy a dicsők küzdelme nem volt hiábavaló, s ők, kik „szabadon éltek, haltak, szolgaföldben nem nyugosznak,“ mert sírjaikon egy erős, viruló nemzet ápolja a virágokat. Megváltoztak az idők, Kedves Ifjak, új korszakot élünk, melyben nemzetünk reá lépett minden téren a békés fejlődés útjára. Mihelyt alkotmányos létünk biztosítékait láttuk, sok istenadta szép képességeinkkel, ésszel, erővel és szent akarattal, melyek immár nem sorva- doztak az átok súly alatt, helyet kértünk magunknak a művelt népek nagy vei-senyében. A földművelés, az ipar, a kereskedelem terén mozgalmas, haladó századunk erének lüktetése egyre érezhetőbbé lett a mi határaink között is. Hatalmasan bontá ki szárnyait a magyar tudomány, az irodalom, a művészetek, pezsgő az élet minden téren, és . . . Érben, vérben e vidám kerengés Egy szebb jövendő biztos záloga! (Arany.) A munkás század, mely lenézi a henyét, munkát kíván tőlünk is, Kedves Ifjak, . . istenadta képességeinknek teljes felhasználását. Dicső elődeink még életet és vért áldoztak hazánkért; ez a sokszoros nagy áldozat szükséges volt ahhoz, hogy számunkra megtartsák. Tőlünk már csak eszünk és két kezünk munkáját kívánja hazánk, hogy virúlhas- son, hogy naggyá és hatalmassá lehessen! Épen ezért könnyű belátnunk, hogy mikor a mi nemzeti vértanúink ünnepét üljük, nem lehet ez a tétlen kesergés ünnepe. Nem! Sírjaikból fel-feljáró nagyjainktól példát kell vennünk; tanúinunk kell tőlük nem szóban, hanem tettekben nyilvánuló, tehát munkás, igazi hazaszeretetei s valamint a kereszténység vértanúinak kiömlő vére magva volt a keresztények újabb meg újabb dicső légióinak, épen úgy a hazáért kiszenvedettek emlékéből, melyhez búcsút járunk mi későbbi nemzedék, meg kell születniök, erőt kell meríteniük a munkás hazaszeretet soha nem csüggedő bajnokainak. Szent érzés a hazafi fájdalom, drágák a könyek, melyeket ez csal az igaz magyar szemébe, ámde azután letörlöm könyeimet s megyek Rendeltetésem pályafutásain A jobb s nemesb lelkeknek utján, Merre erőm s inaim vihetnek! (Berzsenyi.) Koszorút a dicsők emlékének, de hangzatos felírások helyett egy szent, igaz meggyőződés sugallta fogadást, hogy a mi törpeségünk soha sem fogja kockára tenni azt, amit az ő nagyságuk számunkra megszerzett. Miként a görög hitrege Anteusának az anyafóld, adjon nekünk is erőt minden hazafias ünneplésünk, növelje bennünk minden egyes ily alkalom a nemes büszkeséget, hogy mi is magyarok vagyunk, s
