Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
86 nem méltatlanok őseinkhez. így a nemzeti gyász ünnepei is nem leverők, de felemelők lesznek, mert Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal Van élni abban hit, jog és erő! (Arany.) Ugyancsak a nemzeti kegyeletnek áldozott az Önképzőkör január 22-én, amikor Csokonai Vitéz Mihály halálának századik évfordúlója alkalmából díszgyülést rendezett. Ezen alkalommal a vezető tanár a következő beszédet intézte az ifjakhoz: Kedves Ifjak! Irodalmunk egyik büszkesége, mikor ihletett pillanatában ódái szárnyalással emlékszik meg irodalmunk újjászületéséről, a többek között azt mondja, hogy „ . . Mikor a fa dús gyümölcsöt érlel, Áldjuk, ki első a rögöt tőré feli“ (Szász K.) Igaza van. Mikor a magyar szellem hatalmas alkotásaiban gyönyörködünk s büszkén dobban meg szívünk; mikor Vörösmarty, Petőfi és Arany minden időknek szóló remekei kápráztatják szemünket: akkor hálátlanság volna tőlünk, ha megfeledkeznénk azokról a csudálatos buzgalommal, szent lelkesedéssel telt úttörő munkásokról, akiknek vál- lain emelkedtek ezek az óriások a magasba. Hálátlanság volna, ha meg nem emlegetnék azokat, akik verejtékezve törték fel az ősi avar bozótját, hogy alapozzák a virágos kertet; ha nem magasztalnék azokat, akik egy sötét, szégyenletes század rozsdáját, pókhálóját tisztogatták le nyelvünkről, hogy azon a magasabb műveltség eszméit is ki lehessen fejezni, lehessen rajta szépen, zengzetesen, sőt elragadó bűbájjal szólni; ha példaképeinket nem tisztelnők azokban, akik egyes- egyedűl hazafias szívok sugallatát követve, ébresztgetni kezdték dálunk a szunnyadó, már-már bizony elhamvadó nemzeti érzést. A XVIII. század alkonyán és az imént letűnt XIX-iknek hajnalán történt meg mindez, mikor valósággal prófétákat támasztott közöttünk az Úr, aki nem akarta, hogy ez a szegény nemzet elpusztuljon, hanem hogy újjászületve, múltjának végzetes tévedésein okúivá, munkás reménységgel szívében tovább éljen s virágozzék. Elhatározó fontosságú volt ez az időszak. Minden haladásunk ennek nagy eszméiben, törekvéseiben gyökerezik úgy nyelvünk és irodalmunk, mint művelődésünk meg politikai életünk terén. Épen ezért, mikor az új század megismétli az örökké emlékezetes dátumokat, ha csak egy szikrája van szívünkben a nemzeti érzésnek, lehetetlen, hogy közönyösen halad-
