Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
14 kárával is? A drámának két külön elmélete alakúit ki, amelyek egyike a költői, másika a színpadi hatást tűzte ki célúi. E kettő között azután elveszett az igazán és egyedül jogos hatás, amit Gyulai Pál színműi hatásnak nevez s feltételéül a természetes jellemzést, meg az ügyesen szőtt, érdekes bonyodalmat jeleli meg. Irodalmunkban például Szigligeti Ede nemcsak gyakorlatban törekszik mindenképen megvalósítani a színi hatás elvét, hanem azt az elmélet terén is igazolni akarja. Drámai állapotainkról értekezvén, azt mondja, hogy a francia romantikusoktól sok jót és rosszat tanultunk. Különösen megtanúltuk: miként kell és lehet ügyes előadás és rendezés mellett kevesebb talentummal, könnyebb tartalommal és gyengébb színészekkel is hatni. Ám mikor ezt irodalmunk nyereségének tekinti, akkor a feledés számára készülő alkotásokat, amelyek kizárólag csak a színpadon állhatnak meg, tehát az első, közvetetlen hatásra számítanak, de a műbírálat előtt tekintetbe alig jöhetnek, jogosultaknak hirdeti, valósággal szentesíti. Még jobban megnyilvánul e felfogása, mikor a Kisfaludy-Társaságban székfoglalásakor a következőket hangoztatja: „Drámát, vígjátékot, vagy színmüvet kellett volna felolvasnom, de ezt önzésem ellenzé; nem akartam leginkább színpadi hatásra dolgozott műveimet a puszta felolvasás által öltözékeiktől megfosztva, meztelenül bemutatni. Az ily kivetkőztetett gyermek reám, apjára, nem sok díszt hozandott.“ 1 Ez az egyik elmélet. Ezzel ellentétben a másik így beszél: „Általános szabályként és minden kivétel nélkül áll az, bogy minden darab, mely az olvasó tetszését nem bírja megnyerni, rossz vagy közepes.“ 2 Már a romantikus dráma uralkodása idejében is, épen a színi hatás biztosítása érdekében, kezdett tért hódítani a természetesség kizsákmányolása. A materializmus nyomában megszületett naturalista irány túlzásai először a regényköltészet terén igyekeznek érvényesülni. E téren kap először lábra az a valóságos átírási rendszer, amely az élet jelenségeit másolja anélkül, hogy a durva valódiságot mérsékelné, vagy átalakítaná, Igen, mert a regény e tekintetben könnyebben mozoghat, mint a dráma. A regényíró inkább kimerítheti és magyarázhatja a valóságot, mert neki módjában van boncolgatni, míg a drámaírónak a lehetőségig tömörítenie kell tárgyát. Azután meg a dráma, mint költői műfaj, az élettel szemben azért is maradt meg tovább bizonyos eszményi magaslaton, mert ez szorosabban lényegéhez tartozik, mint más műfajnak. A drámaíró, ha hivatásának igazán meg akar felelni, eszményít: azaz uralkodik a természeten és szabadon alakítja a valóságot azon eszme szerint, amelyet erővel és hatással akar 1 Gyulai i. m. Budapesti Szemle 1857. I. 136. és 138. 11. 2 Fekete Mihály: Az újabb francia szépirodalom és francia kritika, B. Sz. 1860. XI. 376. 1.
