Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
11 delmek előre vetett árnyéka okoz; van benne szánakozás, amellyel a hős szomorú sorsát kisérjük; végűi van benne megnyugvás, amely felébred bennünk, mikor az egyéni túlkapások ellenében az erkölcsi világrend uralmát biztosítva látjuk. A tragédia tehát, amennyiben ilyen érzelmeket kelt, felemel bennünket és tisztítja indulatainkat. Ám ameny- nyiben ezt a hatást el nem éri, célját tévesztett, tökéletlen alkotás. Nyilvánvaló ebből, hogy Aristoteles a hatás elemzésével egyúttal megállapítja a tragédia jóságának lényeges feltételeit. Szintígy elemezhetjük a komédia hatását is, amely derült lelkiállapotban, nevetésben nyilvánúl, s hozzá tartozik az a jóleső megnyugvás, amellyel a jó, az igaz elv győzelmét, meg a gyarlóságok, félszegségek kudarcát fogadjuk. De mivel meghatottságot vagy derültséget kelteni, sírásra vagy nevetésre bírni az embereket sokféle módon lehet s az ilyféle hatás annyira fokozható, hogy a józan Ítélőképesség munkája teljesen háttérbe szőrül, sőt az első, futólagos benyomás megtévesztheti az ízlést, az igazságérzetet: világos, hogy a mű igazi költői becsére nézve a tisztán kedélyre való, közvetetlen hatás nem lehet irányadó. Nagyon mérlegelendők tehát ama feltételek is, amelyek közelebbről a hatás eszközeit illetik. Az a kérdés, hogy vájjon igazán müvésziek-e azok? A művészet szempontjából vannak bizonyos követelmények a jellemzést, a cselekményt illetőleg, melyeket figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ezeknek figyelembevételével vagy elhanyagolásával függ össze szorosan a költői igazságszolgáltatás kérdése, ami a hatás egyik fontos részét: a tragikus vagy komikus küzdelmek által felkeltett megnyugvást érinti. Más szóval: nem lehet közömbös, hogy a kifejlet igazságérzetünket kielégíti-e vagy nem ? Mindezeknek megfontolása: a kedélyre való közvetetlen és az értelemre való közvetett hatás megkülönböztetése, vezet el bennünket a dráma és színpad, tehát a költészet és előadó művészet viszonyának vizsgálatához. A dráma előadásra készül. A költő szövetségre lép a színésszel, akinek művészete több érzéknek nyújtván táplálékot, érezhetőbbé teszi, fokozza azt a hatást, amelyet egyszerű olvasással kevésbbé lehet felkelteni. Tisztán a költészet hatásának ezen érezhetőbbé tétele, fokozása, teremtette meg eredetileg a színpad művészetét. A költészet szolgálatában, tehát neki alárendelve, eszközöket szolgáltat a képzelet munkájának megkönnyítésére. A cselekmény látványossággá lesz, a színész cselekvést, mozdulatokat, hangokat ad a költő eszméihez, amelyek így jobban hatnak. A drámai költészet nagyobb jelentőségét épen az a körülmény adja meg, hogy módjában van nemes eszméit hatható- sabbakká tenni a szolgálatába szegődött s így hozzá képest másodrendű művészet révén. Ezért mondja d’Alembert a színművet „jelenésekben ábrázolt erkölcsi oktatásnak.“ Erre vonatkoznak Napoleon szavai is, amelyek szerint a színpadra került szomorújátékok mind megannyi nagy
