Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1904
Tartalomjegyzék
5 ták fel. Igen, mert a különböző szellemi áramlatok, amelyek az emberi gondolkodás fejlődésében egymást űzik - haj tj ák, az egyes irodalmi ágak közűi legélesebben, legvégletesebb formáikban jelentkeznek épen a dráma terén. Mindezeket eljárásom igazolására tartottam szükségesnek előre- bocsájtani. Ezekből megérthető először is, hogy mit nevezek én most modern drámának? Nem az antik, tehát az ó-görög drámával, hanem a ma is érvényes műelmélet szabályainak megfelelő drámával szemben használom ezt a kifejezést, a modern társadalom viszonyai között kifejlődött, egészen sajátos jellemvonásokkal bíró alkotások megjelölésére. — Megérthető az is, hogy miért épen a dráma terén nyomozom a modern szellemi áramlatok átalakító hatását. A pedagógiai szempont pedig, amelyet bevezető soraimban érintettem, megérteti, hogy miért teszem közzé épen ezen a helyen tanulmányaim eredményét és miért tárgyalom a dolgot ilyen formában? Valamint előadásaimban, e helyen is tájékoztatni kívánom ifjúságunkat oly kérdésekre vonatkozólag, amelyek manapság valósággal a levegőben vannak. A színpad termékei olyanoknak érdeklődését is lekötik, akik az életben az irodalom egyéb ágaival egyáltalán nem foglalkoznak, akiknek eszthetikai képzése a középiskolában teljesen befejeződik. Szolgáljanak különösen ezeket illetőleg némi irányításúi igénytelen soraim. I. A költészet egyik nagy ágát alakító hatásokat és azok eredményeit akarván kutatni, teljesség szempontjából egy kissé messzebbről kell kiindulnom: oly megjegyzésekből, amelyek a költészet lényegét általában érintik. Hogy az emberi szellem fokozatos fejlődése ősidőktől kezdve egészen napjainkig a költészet rovására, annak kárával történt, azt nem tagadhatja senki. Úgy nagy általánosságban, mint egyes népeknél lépésről lépésre kimutathatjuk, hogy a tudományos ismeretek gyarapodásával és azoknak gyakorlati értékesítésével hogyan veszít egyre jelentőségéből a tiszta, a szó eszthetikai értelmében vett igazi költészet, sőt, hogy hogyan vész ki fokozatosan még az érzék is a költői alkotásoknak igazi szépségei iránt. Sokan akadtak már, akik gondolkodás, beható tanulmányozás tárgyává tették ezt a jelenséget, keresték okait. Már évtizedekkel ezelőtt, 1866-ban jelent meg erre vonatkozólag egy igen érdekes cikk a Revue des deux Mondes című nagy- tekintélyű francia folyóirat lapjain, amely ugyan elsősorban a francia viszonyokra vonatkozik, de általános jelentősége is van. Irodalmunk jeles műbírálója, Szász Károly is így fogja fel, és azzal a megoko-
