Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
9 tunk elő. Tegyünk egy tükör üveglapot asztalra, mely az ablak közelében van. Az asztalt úgy igazítsuk, hogy az ablakon átszüremlő fény az üveglapot körülbelül 35°-nyi szög alatt érje. Az ablakból jövő fény ráesik az üveglapra; de mivel ezt szög alatt találja, egy része visszaverődik. Ha ezen visszaverődő sugarak útjába fekete tükröt állítunk, különös tüneményt tapasztalunk. A fekete tükörben meglátjuk az ablaknak az üveglap által visszatükrözött képét, vagy ha az üveglapot mintázott abroszra tettük, az abrosz mintázatát. Ha a fekete tükröt forgatjuk, akkor a kép hol világosabb, hol sötétebb lesz. Ha azonban az asztalra helyezett üveglapot forgatjuk, a kép élénksége épenséggel semmit sem változik. Tehát az a sugár, mely az üveglapról ily körülmények közt visszaveretik, egészen más természetű, mint az, mely az üveglapra ráesik. Az ilyen különös módon viselkedő sugarat polarizáltnak mondjuk. Ha az üveglapot Nicol-féle prizmával (ez izlandi mészpátból összetett test) vizsgáljuk s a prizmát tengelye körül forgatjuk, meggyőződhetünk, hogy két oly helyzet van, melyben az üveget az ablak tükörképével együtt ép oly tisztán látjuk, mintha szabad szemmel néznők, míg a prizma minden egyéb helyzetében gyengébben, sőt bizonyos helyzetben egyáltalán nem látjuk. Ha a Nicol-féle prizma és az üveglap közé igen vékony csillám, kvarc-, gipsz- stb. lemezkéket teszünk, igen pompás és igen sajátságos fénytüneményeket látunk. Ezek a színek sokkal változatosabbak, mint a spektrál színek. Itt a finom árnyalatú színes szalag helyett a kromatikus változatoknak roppant gazdagságát találjuk. A színek hol művészi rendben, hol szeszélyes rendetlenségben sorakoznak egymás mellé. Úgy tűnik fel, mintha a színek egészen új világába lépnénk, ahol egész más törvények uralkodnak, mint aminőket a fény szétbontásánál megismertünk. E tüneményeket nagyon szépen tanulmányozhatjuk igen vékony szelenit-réteggel. Minél vastagabb a réteg, annál halványabbak a színek. Ha azonban kellően megvékonyított réteget használunk, a színek tisztaságban megközelítik a lenyugvó nap színpompáját. E színek között megtaláljuk a spektrál-színek miuden árnyalatát; azonkívül a bíbor, a gyengéd rózsaszín, a halványzöld, szürkéskék, téglavörös váltakozik fehérrel, feketével. A színeknek ez a bizarr összeköttetése megkapó. Nem annyira szépségük, mint inkább szeszélyes, a megszokottól nagyon is eltérő összeköttetésök meglepő. Ettől a borkősav kristály színes képe nagyon eltér. Itt a rajz nemcsak érdekes, hanem szép is. A színek egymásba olvadók s kellemes változatúak. Fokozatos átmenetek erélyes kontrasztokkal, ragyogó színek halványokkal, fekete árnyékok csodálatos alakzatokkal elraga- dóvá teszik a képet. A cukor, a salétrom kristályai ismét más és más alakzatokat mutatnak. Minden só más és más jellegzetes képet mutat. Az egyik
