Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
10 ragyog, mint a sima, színes kövek gyűjteménye, a másik csillog, mint a katonák fényes fegyvere; a harmadik a lenyugvó naptól megvilágított táj enyhe színezetét varázsolja elénk. Ha a polarizált fénysugár a kristályok optikai tengelyének irányában halad, ismét más tünemény tárul elénk. Ekkor a szivárvány hét színe sorakozik koncentrikus körökben. Egy sötétszürke kereszt a színes köröket négy részre osztja. Ha a prizmát forgatjuk, a kereszt fehérré lesz, a színes gyűrűk pedig kiegészítő színeikben tündöklenek.1) A közönséges életben polarizált színeket sohasem látunk. Szemünk segédeszköz nélkül nem bír behatolni titokzatos birodalmukba. A természet e csodás kaleidoszkóp-ját haszonnal tanulmányozzák a tudósok s művészek, de a közönséges szem elől a természet e csodás színtüneményeket elrejtette. Polarizált színekkel az életben rendesen nem találkozunk, de annál gyakrabban találkozunk polarizált fénnyel. Az a fény, melyet nagyobb vízfelületek visszavernek, igen gyakran polarizált. Ha azután az ilyen felületet Nicol-féle prizmával nézzük s azt úgy forgathatjuk, hogy a polarizált sugarak eltűnjenek, akkor beláthatunk a tó mélyére. Az is megtörténhetik, hogy az égboltozatról visszaverődő sugarak már polarizáltak. Ezekkel szemben a tó tüköré úgy viselkedik, mint az előbbiekben leírt kísérletünknél a fekete tükör. Lehet tehát az égboltozat megfelelő részének s a tó felszínének helyzete olyan, hogy a tó nem veri vissza a ráeső fénysugarakat. Ezen utóbbi esetben látjuk a víz igazi színét, mert ezen esetben az égboltozat halvány-kék színének tükörképe nem zavar bennünket. Innen van, hogy olyan napokon, mikor az égboltozat egészen halavány-kék tónust mutat, a tavak vize mégis sötét-kék vagy kékes-zöld színben látszik. Ez akkor a legfeltűnőbb, ha a nap a víz tükre felé forduló észlelő oldalán van. Ha a nap az észlelő mögött vagy előtt áll, akkor az égboltozat tükörképe zavarólag hat a víz színére. A felhők a fényt szabálytalanul verik vissza. Az ilyen fény sohasem polarizált. Tehát a felhők tükörképe meg nem semmisíthető. Innen van, hogy felhős napokon a legtisztább vizű hegyi tó sem mutatja azokat a mély színeket, melyeket derűs napokon csodálunk.2) Festők tájképek festésénél igen gyakran használnak fekete tükröt. Az ilyen tükörrel azonban nagyon óvatosan kell bánni, mivel az ilyen tükör bizonyos helyzetben nem veri vissza a polarizált sugarakat, s igy a róla rajzolt kép igen könnyen torzított, hamis lesz. Az a finom köd, amely meleg, csendes nyári napokon különösen dél felé a tájat ') Eood: Théorie scientifique des eouleurs. 35. 1. 2) Bezold: Die Farbenlehre. 85. 1.
