Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
55 előtűnt repedést, mely a boltozaton végig futott, ki kell ugyan javítani, veszélytől azonban, valami erősebb földrengés esetét kivéve, épen nincs mit félni. A repedéseket nem is süppedésnek, mint többen gondolták, sem a kétszeri — 1800. és 1827-iki — tűzvésznek, mert a szakadásokat azok után kijavították, hanem a földrengéseknek tulajdonította, melyek Egerben 1835 óta — ekkor, október 15-én, volt a legerősebb földrengés — háromszor rázták meg az épületeket s itt-ott még a hatalmas lyceumot is megrepesztették.1 A zirczi apát a templom javítását a tornaterem építésével egy időben akarta végrehajtatni s még Egerben létekor meghagyta Szvorényinak, hogy a költségvetést mennél hamarább készíttesse el. Az építő mérnök a költségvetéssel hamarosan elkészült, de, a munkások hiányára és a napszám szokatlan drágaságára hivatkozva, azt javasolta, hogy az egész javítást, minthogy veszélyről évekig sem lehet még szó, halaszszák el a következő tavaszra. Jó szerencse, hogy Szvorényi is meg az apát is beleegyezett az elhalasztásba; mert ha a munkát még abban az évben megkezdik, azon a tizenegyezer forinton, a mennyire a költségvetés rúgott,2 a tervezett sok felesleges bontás és toldozás után az úgyis nagyon kopott fal- és boltozatfestést legfeljebb kitatarozták volna valahogy; míg a következő évben, mikorra a javítás kérdését apróra meghányták-vetették, alig négyezer forinttal nagyobb költségen — az összes kömívesmunka mindössze 1437 frt 85 krajczárba került — Juhász Norbert, a maga terve szerint és felügyelete alatt, a templom egész belsejét, az oltárokkal együtt, díszesen megújíttatta. Juhász Norbert huszonegy évi főigazgatóskodása után nyugalomba vonult s „hátralévő kevés napjait itthon, szülővárosában, rendtársai és testvérei közt“ kívánta leélni. De a konventben egyetlen szoba sem volt már üres, azért az apát, a ki rendszerint csak egyszer jött Egerbe évenkint, a maga három szobás lakásának két harmad részét adta át neki. 1887. május 25-én érkezett meg Egerbe. Másnap mindjárt azon kezdte, hogy könyvtárának jelentékenyebb részét — 806 kötetben 442 munkát — a tanári könyvtárnak ajándékozta s még ötven forintot is adott hozzá, a fűzött könyvek bekötésére. Aztán az oratórium új felszereléséhez fogott: kifestette s új oltárral, új miseruhákkal látta el. Az oratórium után meg a templomra fordult minden figyelme. Dolgot keresett magának, miután hivatalos dolgai már nem voltak. Alig várta tehát, hogy a zirczi apát a templom boltozatának kijavításáról határozzon. A zordon idők beálltával, mikor asztmája miatt társai közt néha heteken át sem jelenhetett meg, ha látogatója nem akadt, magában mindig terveit és számítgatott. Tavaszra tisztán állt 1 Az egri cist. konvent korjegyzetei. 1887. 2 U. ott.
