Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
56 előtte, hogy, ha él, mit fog a nyáron cselekedni; de szándékát titokban tartotta, mint mindig, ha valami kedves dologra készült. Annak a hét darab miseruhának eredetéről is, melylyel a templomot pünkösdre megajándékozta, csak úgy értesültek társai, hogy Szvorényi, a ki előtt nem lehetett eltitkolnia, alkalmas időben elárulta előttük. Űrnap nyolczada után Staud építőmester, a kit a zirczi apát a boltozat kijavításával megbízott, végre megkezdte munkáját. Előre lehetett látni, hogy a kőmívesmázolások az 1833-ból való Lieb-féle gyönge festéseknek — az értékes régi festések az 1827-iki tűzvész alkalmával tönkre mentek — kijavítását lehetetlenné teszik, azért Szvorényi jó előre érintkezésbe lépett egy jónevű templomdíszítővel, Báder Károlylyal, kit előkelő helyekről melegen ajánlottak neki. Báder még az állványok felállítása előtt megrajzolta a vázlatokat és visszasietett Budapestre, hogy a díszítés tervét és költségvetését mindjárt a kőmívesmunka megkezdése után bemutathassa. Az apát, a ki első sorban a zirczi templom belsejének legalább is ötvenezer forintba kerülő megújítását tervezte, az egrinek épen csak szükségből való kijavítására gondolt s e czélra ötezer forintot elégségesnek vélt. Szvorényi ehhez az összeghez mért részleges díszítéssel bízta meg Bádert; Juhász azonban Báderral, kit mindjárt az első találkozáskor megkedvelt, titokban a templom egész belsejének megújításáról értekezett s csak mikor mindent tisztába hozott vele, akkor jelentette ki Szvorényi előtt, hogy a mi költség az apáttól kiutalt összegen felül még szükséges lesz, azt ő főigazgatósága alatt megtakarított pénzecskéjéből fogja fedezni. Szvorényi, mivel Juhász csak a boltozat és az oldalfalak díszítéséről tett említést, legfeljebb két-háromezer forintnyi költségtöbbletre gondolt; ezért is meghatottan mondott neki a konvent nevében köszönetét és, iskolai dolgát végezvén, mivel a javításra addig is Juhász ügyelt fel, megnyugodva távozott Egerből. Juhász most már egészen elemében volt; reggeltől estig ott sürgött-forgott a templomban, nézte, számította a munka haladását, tanácskozott hol az építő-, hol a díszítőmesterrel s a munkásokat, ezzel is azzal is kecsegtetve, sürgette, buzdította, csak hogy a munka mennél gyorsabban végére jusson, és ő, mielőtt a hidegebb napok beállnak, még bejárhasson a templomba, legalább egy-két hétig misézni, imádkozni. A kőmívesek — elegen voltak hozzá — június 20-án már annyira haladtak a javítással, hogy a díszítők is megkezdhették a munkát. Mikor pedig Szvorényi elutazott, mindjárt utána egy egész csapat új munkás érkezett: olaszok, németek, részben magyarok is, díszítők és aranyozok, a kik nyomban neki álltak az oltároknak, szétszedték s a kiürített osztálytermekben a tömérdek barokk ékítmény tisztogatásához, festéséhez és aranyozásához fogtak. Maga Báder, Innoczent Ferenczczel együtt, kit a boltozat képeinek megrajzolására és a Krisztus-fejek
