Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
47 melte ki, s bár ez is rendkívül szűknek bizonyult, az iskolai ünnepek, nagyobb helyiség híján, évtizedeken át mind ott folytak le. Mert hogy a legelső évzáró ünnep várakozáson felül sikerült, azontúl többé el nem maradhatott; a közönség évről évre fokozódó érdeklődéssel várta s Bartakovics érsek, ki az intézet fejlődését jóakaró figyelemmel kisérte, szinte elengedhetetlen kötelességének tartotta, hogy megjelenésével az intézet törekvését maga is nyíltan elismerje s példájával a közművelődés tényezői iránt való érdeklődést az iskolától távolabb álló közönségben is ébren tartsa. S nála nélkül csakugyan híjával lett volna az évzáró ünnep a legmeghatóbb részletnek, mely a főpásztor iránt való tiszteletet a tanuló ifjúságban is, meg a közönségben is egészen az áhítatos kegyeletig fokozta, mikor az atyai szeretet gyöngédségével megsimogatta a jobb tanulók arczát s egykét buzdító szó kíséretében maga nyújtotta át nekik a megérdemelt jutalmat. Azon is sokat törte Juhász igazgató a fejét, hogyan szerezhetné meg a tanulóknak a rendszeres testgyakorlás alkalmát. Pyrker az érseki finevelő intézet növendékeit már a negyvenes évek elején kezdte gyakoroltatni a tornázásban; de annyira új és idegenszerü volt ez még akkor, hogy, ha talán nem Pyrkertől ered is, merőben hiű törekvés lett volna a gymnasium többi tanulóira is kiterjeszteni. Azóta több mint egy évtized múlt el, de a tornázást még az Entwurf is, a rajzzal, szépírással és a műénekkel együtt, a nem kötelező tantárgyak közt említi, melyeket a gymnasium egyik-másik osztályára valamikor később kötelezőknek lehet majd nyilvánítani.1 Juhász már 1854-ben megnyerte Villax apát jóváhagyását, hogy, mihelyt alkalmas tanítót és helyet talál, a gymnasium rendkívüli tantárgyai közé a tornázást is felveheti. Két esztendeig hiába járt tornatanító után; mert egész idegent nem fogadhatott fel, magyar ember pedig akkori időben nem adta még rá a fejét a tornamesterségre. 1856. márczius havában jelentkezett végre egy Gyöngyösről Egerbe telepedett tánczmester, a kit úgy elméleti és gyakorlati tanulságánál, mint komoly fellépésénél fogva is alkalmasnak vélt arra, hogy a tanulókat aggodalom nélkül rábízhassa. De még kétséges volt, hogy a tornázást, mint egészen új dolgot, minő szemmel nézi majd a közönség. Ha a tanári testülettel együtt pusztán csak ő maga ajánlja, meglehet, hogy a szülők nagyobb része hiába való ruharontó játéknak nézi, s akkor, minthogy a tornázás kötelezővé nem tehető, a tanulók részvétele a teljesen ingyenes tanítás mellett sem lesz arányban a ráfordított áldozattal; a megyefőnökhöz és a polgár- mesterhez fordult hát, hogy a közönségre bírt befolyásukkal szerezzenek az új intézménynek mennél több jóakarót. Mind a ketten meg1 Entwurf. 21. §.
