Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
46 jaiban főpásztorának szive közelebb van hozzá, mint azoké, kik azelőtt a gyűlölködés szításából éltek, s a hol csak megjelent, ragaszkodó szeretettel csoportosult köréje. És Bartakovics mindenütt megjelent, a hol segítségre, támogatásra, vigasztalásra vagy buzdításra volt szükség. A gymnasiumban 1854-ben jelent meg először a hittani vizsgálatokra és ő maga elnökölt azokon. Ekkor tette fel Juhász magában, hogy az iskolai évet, mihelyt az ifjúság énekkara annyira halad, hogy nagyobb közönség előtt is becsülettel felléphet, nyilvános ünnepléssel fogja bezárni; mert az egri gymnasiumban ekkor már rendesen folyt az énektanítás. Volt ugyan énektanítás a gymnasiumban már a negyvenes évektől fogva, de hangjegy nélkül, hallás útján s kizárólag a templomi énekek begyakorlására; a karbanéneklés, pedig Pyrker erre is megadta a példát, nem tudott meghonosodni, mert „Énekiskolánk“ sem volt még, melyet a tanúlóknak kezükbe lehetett volna adni. Juhász igazgató, még mint theologus, Bécsben, később, mint apáti titkár, Prágában és Salzburgban lelkesedve hallgatta a vegyes karéneket s már akkor feltette magában, hogy azt, mint a fiatal kedély nemesítésének és a vallásos érzés erősbítésének eszközét, mihelyt módjában lesz, felkarolja és másokkal is felkaroltatja. Nagy volt hát öröme, mikor Egerbe került, hogy itt magától kínálkozik az alkalom, csak fel kell használnia. A Zsasskovszky-testvérek, Ferencz és Endre, Bartakovics érsek pártfogása alatt javában dolgoztak már a Katholikus Egyházi Énektáron, melynek mindjárt, a hogy megjelent, országos lett a jelentősége. Juhász csakhamar Ígéretet vett tőlök, hogy a katholikus magyar tanulók számára oly énekes könyvet fognak szerkeszteni, mely a régi és újabb magyar és latin egyházi énekek gyöngyeit, vegyes karra írva, magában foglalja. A mű, e nemben a legelső, Egerben, Juhász Norbertnek ajánlva, 1858-ban jelent meg és, az Egri Énekkátéval együtt, középiskoláinkban a műének tanításának megindítója lett. Akkor Zsasskovszky Ferencz, a székesegyház karnagya, hat év óta volt már, mint énektanár, a tanári testület tagja, és a gymna- siumi énekkar, melyet Juhász ösztönzésére 1853-ban alakított meg, pár év alatt annyira fejlett, hogy már nemcsak a hívők áhítatának emelésére a templomban, hanem a legválogatottabb közönség gyönyörködtetésére az iskolai ünnepeken is félelem nélkül felléphetett. Csak most kezdték érezni a hely szűkét igazán. Az osztálytermekre nem is lehetett gondolni, mert a közönség részére a legnagyob- bikban is legfeljebb ha ötven széket lehetett volna elhelyezni. De a közönség nagyon óhajtotta már, hogy a tanulók énekkarát a templomon kívül is hallhassa; azért Juhász igazgató, hogy az évzáró ünnepek sorát 1856-ban megkezdhesse, e czélra a konvent étkező termét sze
