Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1901
42 akarta, nem tudta elhinni, hogy azon nagy áldozatok iránt, melyeket nagynevű elődei a nemzeti műveltség oltárán felhalmoztak, s azon buzgóság iránt, melylyel ő is elődei nyomdokába kívánt lépni, a kormány, ha ellenség is, mindvégig közönbös maradhasson. Ismételten, a megkívánható áldozatok készséges felajánlásával kérte tehát a kormányt, hogy, ha már a jogakadémiát el kellett vesztenie, hagyja meg neki legalább a gymnasium felső osztályait s ruházza fel a nyilvános gym- nasiumot megillető összes jogokkal. Hasztalan könyörgött. A kormány azt felelte, hogy egy gymnasium két helyen, két külön tanári testülettel, két igazgató vezetése alatt már csak az Entwurf vezérelvénél fogva sem állhat meg; azért a gymnasium négy felső osztályát úgy, a mint az érsek óhajtja, külön intézetkép el nem ismerheti, s ennélfogva sem érvényes bizonyítvány kiadásának, sem érettségi vizsgálat tartásának jogával fel nem ruházhatja; egyszersmind ismételten sürgette, hogy, ha Egerre nézve a teljes gymnasium ügyét veszélyeztetni nem akarja, a négy felső osztálynak a cisterciták nyilvános algymnasiumával egyesítése iránt haladéktalanul intézkedjék. Bartakovics érsek most már, mikor látta, hogy minden további lépése hiábavaló lenne, rajta volt, hogy az egyesítés, lehetőleg a cis- tercita rend terhére, mennél hamarább végbemenjen; mert az iskolai év nagyon előre haladt már — február végén voltak — s félni lehetett, hogy a gymnasium, ha az egyesítés idején meg nem történik, erre a tanévre is elesik az érettségi vizsgálattól. Azt biztosra vette, hogy a zirczi apát sokkal nemesebb gondolkozású, mint hogy az ápril 24-iki egyezkedésnek oly váratlan és egyoldalú felbontása miatt az egyesítés útjába valami akadályt kívánna gördíteni; annál biztosabbra vette pedig ezt, mert tudta, hogy a cistercita rend a szeptemberi káptalani gyűlésen úgy nyilatkozott, hogy az apát a nyolcz osztályú teljes gymasium felállításának és fentartásának terhét, mihelyt a rend nagyobb rázkódtatás nélkül megbírja, a közjó érdekében, ha a szükség épen úgy kívánná, egymaga is elvállalhatja; azért, hogy az Írásbeli értekezés hosszadalmas útját elkerülje, főkáptalanával együtt megállapította az egyesítésnek a cistercita rend nyilatkozata után sze- rintök elfogadható feltételeit és Máriássy Gábor kanonokot, mint a maga és a főkáptalan megbízottját, egyenesen Bécsbe küldötte, hogy a ministerrel, ha csak lehet, végleges megállapodásra jusson. A minister szívesen vette az érsek és a főkáptalan elhatározásának bejelentését, de kijelentette, hogy a kért jóváhagyást a zirczi apát hozzászólása nélkül — mert az állandó teher a cistercita rendre várt — meg nem adhatja; sürgősen felrendelte hát Villax apátot, hogy az érsek és a főkáptalan elhatározásáról értesítse és alkalmat adjon neki arra, hogy Máriássy kanonokkal ott helyben személyesen is érintkezhessék. Villax apát kijelentette, hogy az előző évi egyezkedés alapján
