Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1900
Tartalomjegyzék
82 A régi eszmét lassankint megőrölte a hatalmas idő, melynek jelei a kolostor falain belül is mutatkoznak. Külföldön előbb, nálunk a Nagy Lajos idejében alakűlt bosnyák vikariátussal kezdődnek meg az erős küzdelmek, visszavonások a rend belső életében, ügy látszik, lazánkban a nagy buzgalmú, mintegy „keresztes hadat járó“ bosnyák testvéreket jobban kedvelik, mint a régi, tatárjárás korabeli jövevényeket, kiknek szigorú fegyelmét a városi élet és a magyar klíma tán már kissé meglazította. Cortonai Illések akadnak, kik az emberi erőt meghaladó szigor enyhítését javalják. Eltérnek a regula szegénységének magyarázásában, mindig szélesebb szakadás van a kétféle szellem védői és követői között, szent Ferencz rendje többé nem egységes. Elénk összetűzések vannak a szigorból körömfeketényit sem engedő obszervánsok és a pápai szabadalmakra jogosan támaszkodó konven- tuálisok között. Igall Fábián provincziális, hogy a konventuálisoknak megtámadott szerzetesi szellemét megjavítsa, 1454-ben az egri káptalanban „constitutio“-kat adott ki, miket Segösdi Lukács az 1507. egri káptalanban még tiz ai'tikulussal bővített. Hiábavaló volt az obszervánsok szelleméhez való közeledés, a két ellentétes tábor már nem tudott egyesülni. Csakhamar kolostorfoglalásokról, erőszakoskodásról panaszkodnak a ferenczesek évkönyvei, mert Marchia Jakab és Kapisztrán János személye, Caesarini Julián pártfogása és IV. Jenő pápa jóváhagyása az obszervánsokat juttatá diadalra. Buda, Pest, Szeged, Esztergom, Lippa, Várad, Debreczen, Újlak, Szécsény, Patak és Pécs ferenczes kolostorai lakókat cserélnek. Az obszervánsok élénken őrködnek, hogy kolostoraikat ne érje az új idők szele; a világi dolgokba elegyedő Magyar- országi János vikárius állását veszti, elveszik tőle a rendi pecsétet, „hisz nem azért lettünk kisebb testvérek, hogy a királyi kúriákban és fejedelmi udvarokban világi ügyeket traktáljunk, hanem hogy vallásunk növekedését, a lelkek ügyét munkáljuk.“ J) A folytonos súrlódásokat, a kolostorrablás fel-felhangzó panaszait főuraink, mint Drágffy Bertalan, Geréb Péter, a rákosi gyűlésen 1500 körül törekesznek elnémítani, ott külső egyezségekkel akarják az egységet megadni annak a rendnek, melyet a belső szellem szétválása osztott szét. Érdekes a változott időkhöz alkalmazkodó konventuálisok békülékenysége, egyesülésre való hajlama, és az elvhez körömszakadtig hü obszerváns puritán megnyilatkozása. Sopronczai István újlaki kusztosz igy szólt:2) „Az unióban sem királyomnak, sem az ország parancsának nem engedek, hanem a szent szigorért, ha kell, az országból is eltávozom.“ így küzd a régi és az uj szellem egymással a kolostor lakói között és a sok ellentét végre is 1523-ban az egységes magyar pro■) Fridrieh Urban P. I. 10. — 2) Fridrieh Urban P. I. 20.
